2008.01.05. Az újkori szlovák történelem újkori szlovák politikus-történésztudorai (Slota és társa, avagy Fico és társa) legutóbbi kutatási eredményeik alapján megállapították: a valódi szlovák történész-régészek rosszul tárták fel, következtettek a szlovákok gyökereire, miszerint a mai Szlovákia területén (másképpen Felvidéken), amely hajdan legkevésbé volt szlovák, tősgyökeres szlovákok utódai élnének.

Mivel nem szeretnék megsérteni a nagy történelmi múlttal rendelkező magyarokat, lehajtott fejjel bár, de töredelmesen beismerik: a mai Szlovákiában (eredetiben Felvidéken) élő szlovákok tulajdonképpen magyarok. Csak azután emancipálódtak szlovákokká, amikor a felmenő magyar királyok és főurak megengedték nekik, hogy szlovákoknak is mondhatják magukat, ha akarják.

Ezen felbuzdulva néhányan lejjebb ereszkedtek a magaslati hegyekből, hogy körülnézzenek a nagy, elterülő síkságon, amilyet korábban nem láttak. Ezért a Robi (Jankóval egyetemben) történelem-módosítást javasol a mai történészeknek, akiktől, ha nem követik történelmi utasításaikat, akár a diplomájukat is megvonják, ha nem találnak helyet számukra a Nagymorva Birodalomban.

Miután elfgolalják helyüket a Nagyszlovák történelemben, királyt (igaz, betyársor(s)ú legényt) választanak maguknak, akit Juro Jáno-Síknak fognak nevezni.
Egyedüli rendes betyár volt a szlovák történelemben, aki már háromszáz évvel ezelőtt kommunista módon gondolkodott és előre látta az utólagos nagy tézist, amely így szólt: „A gazdagoktól végy el mindent, és add oda a szegényeknek”.

Ezért nem véletlen, hogy 300 évvel később, a neves betyárbűnöző előd példaképe lett Robi kormányának, aki utólag fedezte fel példaképként szlovák kormányának a hegyihőst.
Robi (és Jani) azt se bánják, ha Jurojánosík tőlük (a gazdagoktól) is elvesz mindent és szétosztja a szegény magyarszlovák emberek közt, csak helyére kerüljenek a történelmi dolgok, hogy tovább ne legyen lelkiismeretfurdalásuk: azaz, hogy többé ne legyenek kénytelenek sértegetni a magyarszlovákokat.

Amint fokozatosan gyarapodtak, időközben rájöttek arra, hogy nekik is van felmenő történelmük, amelyik valahol Nagymoráviában leledzik, amelyben viszont nem voltak még szlovákok, még kevésbé magyarszlovákok.

Azért döntötek mindketten Jurojánosík mellett, mivel ugyan ők maguk is szerettek volna királyok lenni, de nem tudtak megegyezni, hogy ki legyen a király és ki maradjon meg hercegnek.

déva, FENET/FelvidékMa