1) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 

2) A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya

3) A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya

4) Első Fakultatív Jegyzőkönyv a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához

5) Második Fakultatív Jegyzőkönyv a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához

 Az Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye
 http://www.menszt.hu/magyar/emberi.htm

A Közgyűlés 1948-ban, amikor az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát kihirdette, megtette az első lépést az emberi jogokra vonatkozó, jogi és erkölcsi erővel egyaránt rendelkező nemzetközi törvény kidolgozásában. 1976-ban - három évtizeddel az után, hogy az Egyesült Nemzetek elkezdte ezt a széles vállalkozást - az "Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye" három jelentős okmány hatályba lépésével valósággá vált:

Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya;

Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya; és

(az első) Fakultatív Jegyzőkönyv az utóbbi Egyezségokmányhoz.

Az Egyezségokmányok a megerősítő államoktól megkívánják, hogy az emberi jogokat széles körben elismerjék, illetve védelemben részesítsék. Fakultatív szabályok alapján olyan eljárásokat is létrehoztak, amelyek lehetővé teszik egyének és államok számára, hogy a jogok megsértése miatt panaszt emelhessenek.

 Az emberi jogok és alapvető szabadságok mindenki számára való biztosítását a szervezet egyik alapvető célkitűzéseként belefoglalták az Alapokmányba, az Egyesült Nemzeteket létrehozó történelmi dokumentumba. A szervezet tevékenységének kezdetén a Gazdasági és Szociális Tanács és annak Emberi Jogok Bizottsága (Commission on Human Rights)* úgy döntött, hogy az emberi jogok tervezett nemzetközi törvénye egy erkölcsi erővel rendelkező, az alapelveket tartalmazó nyilatkozatból, és egy attól független, a megerősítő államokra nézve jogilag kötelező egyezségokmányból, valamint a végrehajtási intézkedésekből áll. A Bizottság viszonylag rövid időn belül elkészítette az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának tervezetét. Ez a történelmi dokumentum megállapítja az emberi jogok megvalósításának irányadó mértékét.

 A Nyilatkozat a Közgyűlésben történt elfogadása - 1948. december 10. (Emberi Jogok Napja) - óta az egész világon széles körben hatást gyakorolt, befolyásolta a nemzeti alkotmányokat és törvényeket, illetve az egyes jogokról szóló egyezményeket. A Nyilatkozat elfogadásának idején nem rendelkezett jogi erővel, de születésétől fogva erőteljes hatást gyakorolt napjaink nemzetközi jogának fejlődésére.

 Az Egyetemes Nyilatkozat kihirdetését követően az Egyesült Nemzetek még nehezebb feladat megoldásába kezdett: az alapelveket olyan szerződéses rendelkezésekké kellett átalakítani, amelyek minden megerősítő állam számára jogi kötelezettségeket hoznak létre. A végső döntés szerint inkább két, mint egy egyezségokmány vált szükségessé: egy a politikai és a polgári jogokról, és egy másik a gazdasági, szociális és kulturális jogokról.

 A jogoknak az Egyesült Nemzetekben található sokféle nép, vallás, kultúra és ideológia számára egyaránt elfogadható formába öntése nem ment könnyen. A két egyezségokmány tervezetét - cikkről cikkre haladva - készítették, előbb az Emberi Jogok Bizottságában, majd a Közgyűlés Harmadik Bizottságában, amely a szociális, humanitárius és kulturális kérdésekkel foglalkozik. 1966. december 16.-án a Közgyűlés elfogadta a Nemzetközi Egyezség-okmányokat és a Fakultatív Jegyzőkönyvet. Újabb évtized telt el, amíg az Egyezség-okmányokat megfelelő számú állam megerősítette, és így azok hatályba léphettek. Mind a két Egyezségokmány legkevesebb 35 megerősítést (vagy csatlakozást) írt elő.

 Három hónappal az után, hogy a megerősítő államok száma elérte a harmincötöt, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 1976. január 3-án hatályba lépett. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az első Fakultatív Jegyzőkönyvvel együtt, (amely elnyerte a szükséges legkevesebb tíz megerősítést) 1976. március 23-án lépett hatályba. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1989. december 15-én fogadta el a halálbüntetés eltörléséről szóló (második) Fakultatív Jegyzőkönyvet, amely 1991. július 11-én lépett hatályba.

 Magyarországon a két Egyezségokmányt az 1976. évi 8. és 9. törvényerejű rendeletek hirdették ki. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 41. cikkével kapcsolatosan a Magyar Népköztársaság 1988. szeptember 7-én elfogadó nyilatkozatot tett (1988. évi 25. törvényerejű rendelet). Ezen Egyezségokmány Első Fakultatív Jegyzőkönyvéhez Magyarország 1988. december 7-ei hatállyal csatlakozott. Az Első Fakultatív Jegyzőkönyvet az 1988. évi 24. törvényerejű rendelet hirdette ki. A Magyar Köztársaságnak a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a halálbüntetés eltörléséről szóló, Második Fakultatív Jegyzőkönyvéhez történő csatlakozásról szóló okiratát 1994. február 24-én helyezték letétbe az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál. A Második Fakultatív Jegyzőkönyv Magyarország vonatkozásában, nemzetközi jogi értelemben, 1994. május 24-én lépett hatályba.

 Valamely ország a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának megerősítésével azt vállalja, hogy népét a törvény erejével védi meg a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódtól. Elismeri minden emberi lény jogát az élethez, a szabadsághoz, a magánélethez és a személyi biztonsághoz. Az Egyezségokmány tiltja a rabszolgaságot, garantálja a jogot a pártatlan bírósági tárgyaláshoz, és védelmet nyújt az önkényes letartóztatás vagy őrizetbe vétel ellen. Elismeri a gondolat, a lelkiismeret és a vallásszabadságot; a vélemény formálásának és kinyilvánításának szabadságát; a jogot a békés gyülekezésre és az emigrációra, továbbá az egyesülési szabadságot.

 Valamely ország a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezség-okmányának megerősítésével elismeri, hogy felelős népe jobb életkörülményeinek elősegítéséért. Elismeri mindenki jogát a munkához, a szociális biztonsághoz, a megfelelő életszínvonalhoz, ahhoz, hogy ne éhezzen, az egészséghez és az oktatáshoz. Azt is vállalja, hogy mindenki számára biztosítja a jogot, hogy szakszervezetet alakítson, illetve abba beléphessen. 

Általában elmondható, hogy az Egyezségokmányok rendelkezései tükrözik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában megállapított jogokat. Ugyanakkor a két Egyezségokmány egy fontos, azonos rendelkezése nem található meg a Nyilatkozatban. Ez a minden népet megillető önrendelkezési jog, valamint a természeti kincsek és erőforrások szabad és teljes mértékű élvezetének és felhasználásának joga. 

Végrehajtási intézkedések

 Az Egyezségokmányokban a végrehajtási intézkedéseknek két különálló sorozata található.

 A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát megerősítő államok, az okmány feltételeinek megfelelően megválasztották az Emberi Jogok Bizottságát (Human Rights Committee)*, amely 18 személyből áll, akik személyes minőségükben járnak el. Az Egyezségokmány kimondja, hogy kiváló erkölcsi tulajdonságokkal kell rendelkezniük, és elismerten tájékozottnak kell lenniük az emberi jogok területén. A Bizottság megvizsgálja a részes államok által előterjesztett jelentéseket, és általános észrevételeket küldhet ezeknek az államoknak, valamint a Gazdasági és Szociális Tanácsnak.

 Az Emberi Jogok Bizottsága a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának fakultatív rendelkezései alapján megvizsgálhat bármelyik részes államtól érkezett olyan bejelentést, amely azt állítja, hogy egy másik részes állam nem teljesíti az Egyezségokmányban foglalt kötelezettségeit. A Bizottság, mint ténymegállapító testület működik. A 41. cikk, amely ezeket a fakultatív rendelkezéseket tartalmazza, akkor lépett hatályba - 1978. decemberében -, miután tízen elfogadták. Az érdekelt állam előzetes hozzájárulásával eseti Békéltető Bizottságot jelölhetnek ki, amely jószolgálataival rendelkezésre áll abból a célból, hogy az ügyben az Egyezségokmányban elismert jogok tiszteletben tartása alapján barátságos megoldásra jussanak.

 Az 1976 márciusában hatályba lépett Első Fakultatív Jegyzőkönyv felhatalmazza az Emberi Jogok Bizottságát, hogy magánszemélyektől érkező bejelentéseket megvizsgáljon, akik azt állítják, hogy az Egyezségokmányban foglalt valamely jogukat a Jegyzőkönyvben részes egyik állam megsértette. (A személyeknek "valamennyi rendelkezésre álló belső jogorvoslatot ki kell meríteniük".) A Bizottság jelentéseit továbbítja az érdekelt államokhoz. A Bizottság a Gazdasági és Szociális Tanács útján évenként jelentést tesz a Közgyűlésnek.

 Az 1991. július 11-én hatályba lépett Második Fakultatív Jegyzőkönyvhöz csatlakozó államok vállalják, hogy joghatóságuk alá tartozó személyeken halálbüntetést nem hajtanak végre. A jegyzőkönyvhöz nem lehet fenntartást tenni, kivéve a megerősítéskor vagy csatlakozáskor tett azon fenntartást, amely a halálbüntetés alkalmazását háború idején, a háború alatt elkövetett legsúlyosabb katonai természetű bűncselekményekben való bűnösség megállapítása miatt lehetővé teszi. E Jegyzőkönyv vonatkozásában is fennáll a Bizottságnak az Egyezségokmány 40. és 41. cikkében megfogalmazott illetékessége.

 A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát megerősítő államok vállalják, hogy az elfogadott intézkedésekről és az ezeknek a jogoknak a megvalósítása során elért haladásról időszakonként jelentéseket juttatnak el a Gazdasági és Szociális Tanácshoz. A Tanács általános ajánlásokat tehet, és támogathat olyan nemzetközi akciókat, amelyek a részes államokat ezeken a területeken segítik.

 A Közgyűlés rendszeresen felhív minden államot, hogy váljon az Egyezségokmányok és a Fakultatív Jegyzőkönyvek részesévé, mert meggyőződése, hogy az ilyen lépések jelentősen megnövelik az Egyesült Nemzetek lehetőségeit az emberi jogok tiszteletben tartásának elősegítésében.

 ______________________________

*Megjegyzés: A fentiekben két különböző Emberi Jogok Bizottságáról beszéltünk. Az egyik az 1946-ban, a Gazdasági és Szociális Tanács funkcionális bizottságaként létrehozott Commission on Human Rights, amelyre a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. és 20. cikke is utal. A másik a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (IV: rész) megfelelően 1977-ben megalakított Human Rights Committee, amelyre az Első Fakultatív Jegyzőkönyv is hivatkozik. Jóllehet a bizottságok angol neve különböző, az egyezségokmányok hivatalos magyar fordításban (a törvényerejű rendeletekben), amelyet itt közlünk, megnevezésük megegyezik, s néha ez zavart okoz. Meg kell jegyezni, hogy a külügyi gyakorlatban egyre inkább elterjed az a megkülönböztetés, hogy a második bizottságot (Human Rights Committee) Emberi Jogi Bizottságnak neve