Koszovó lassan, de biztosan független állammá alakul az ENSZ égisze alatt. A nemzeti ellentétek, a népek és vallások konfrontációja fegyveres harcá, majd egy békés megoldáshoz az önálló Koszovó felé mutat. Itt Közép-Európában is él egy nép, a magyar nép, s annak mai felvidéki dél-szlovákiai területén a felvidéki magyar nép. Nyelvi és népi kulturáját, ezer éves területi egyarcú nemzetiségi integritását megtartani szándékozó magyar anyanyelvű nép. Ezer éves tiszta a felvidéki magyar nép által lakott területekről van szó ahol se szlovák, se német nem lakott, ezer éves egységét 86 éve durva asszimilációjós folyamotok szabdalják, csépelik. Amit ezer év alatt senki megtenni nem mert, azt az ún. reszlovakizációs folyamatok sikeresen alig száz év alatt a felvidéki magyarságot ezer éves szülőföldjén kisebbségbe szorította. A teljes asszimilációhoz már egy újabb száz évre nem lesz szükség, elég a feldarabolási folyamatokat továbbvinni és a felvidéki magyar nép “magától” is megszünik létezni. Ha Koszovó megkaphatja az önállóságot, mi csak a minimumot a perszonális és a területi autonómiákat követeljük békésen, de annál nagyobb határozottsággal. forrás: commora aula B.J.

Az autonómiától a felvidéki értelmiség fél

Az autonómiától a felvidéki értelmiség fél Az autonómiától a felvidéki értelmiség fél, a politikusok meg nem akarják. Minek nekünk az autonómia? Rossz időben kezdeményezünk, Úgysem adják meg. Minek nekik az autonómia, ha nekik így is mindenük megvan, az egyszeri felvidéki magyar pedig inkább csöndbe legyen, hisz úgysem hallja senkisem a hangját. Ilyen a felvidéki magyar értelmiségi megalkuvó viselkedése. Kung Fu-Ce bölcs mondása jut az eszembe “Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le, már az út elején.” Hát igen a felvidéki magyar értelmiség saját önös érdekeiből kifolyólag inkább még az útra lépés előtt a kutyakakira hivatkozva a békés autonómiatörekvések felvállalása helyett már előre tisztogatja önmagát és az okokat keresi, hogy mit, miért és hogyan nem lehet a felvidéki magyar nép érdekében megtennie. Pedig Cato szerint “Az igazság beszéde az egyszerű”, csak tudni és akarni kell vele élni. Ha az értelmiségi aki csupán a maga önös érdekeit akádályozó piszok eltakarításával foglalatoskodik és a tudást, azt a szellemi erőt, amit isteni adományként és a felvidéki magyar robotolokéznek köszönhetve önmagasztalási és meggazdagodási célokra használja fel úgy, hogy közben a többségi népnek akinek ezeket az adományokat köszönheti semmit se hajlandó tudás és felvállalás formájában visszajuttatni az népe elárulója és kapzsi élösködője. Az ilyen ember ki valós értékeket képtelen létrehozni, csak haszonélvezője annak, a szánalmasság temetőjébe való. Sajnos sok van belöllük, különféle alapítványok, állami támogatások, kultúra, iskolaügyre szánt pénzek elrablói, kifosztogatói. A felvidéki magyar nép valós érdekeit képtelenek, nem hajlandóak felvállalni gyávaságból, vagy inkább annak kockázatnak a fejében, hogy a fent említett forrásoktól elesnének és az értelmetlen irka-firkálásukra, okoskodásukra fény derülne. A megélhetési politikus az olyan, aki már nemcsak haszonélvezője a népnek szánt anyagi és más forrásoknak, hanem a szép beszédre, írásra is már képtelem, csak egy cél lobog előtte, hogy a nép nevében zsebeit megtömje, a népet becsapva, annak érdekeit elárulva váracskáját építgetve csak egyre gondol, a szűkösebb időkre, a politika bűnöseinek kijáró királyi lakomákra. Churchill szerint “Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra.” Micsoda bölcs szavak, a júniusi választásokon a tőlünk ellopott pénzeken az önmagukat dicsőitő politikusok jutnak az eszembe, hogyne mondjak neveket, mert becsületsértési perekre pénzem nincsen, hogy a becstelen jogi értelembe vett megtisztulását elősegítsem. Ezek után a felvidéki magyar népnek csak egy út adatik meg, meg kell tisztulnia, az élősködő politikusokat, akik már lassan 20 éve a politika csatamezején bebetonozták magukat, egy jól irányzott döntéssel leváltja és fiatal, nem korrupt tenniakarókat ültet a helyükbe. Most vagy soha alapon lépnie kell. forrás: commora aula B.J.

Trianon egy rossz döntés volt

Trianon egy rossz döntés volt Trianon egy rossz döntés, a Benes dekrétumok pedig egy eltúlzott törvény volt, márcsak abból a szemszögből nézve is, hogy a második világháborús csonka Csehország fegyvergyárai kiszolgálói, a megálmodott "stúri autonómterületeken" létrejött szlovák fasisztaállam pedig fegyverbarátja volt a fasiszta Németországnak. Tehát ugyabban a cipőben jártak, mint Horthy Magyarországa, rossz időben rossz oldalra álltak, választási lehetőség nélkül. Az elsővilágháborús trianoni döntés egy rossz döntés volt, mert az új államok államhatárait nem etnikai alapon, hanem szimpátia és lobbizás útján francia nyomásra határozták meg, mellőzve az ott lakók véleményét és akaratát. Ez a fő ok, hogy a magyarság egy igazságtalan döntés után, megkérdőjelezi annak érvényességét. Nem azért, mert bárki, aki józanul gondolkodik, határmódosításokra törekedne, hanem azért, mert ez egy rossz és az emberek akaratával ellentétes döntés volt. Erre minden igazságszerető embernek joga van annélkül, hogy bárki is őt revizionistának tartaná. Tehát kedves Slota Úr nincs kinek elhatárolódnia a Trianoni döntéstől, én a maga helyében inkább csöndbe maradnék, s a magyarellenes nacionalista nézeteimet nagyon nem hangoztatnám, mert annak a rossz döntésnek az eredményeképpen, a volt 1920 Cseh-Szlovákia ajándékba kapott olyan területeket, amire elkörcsi joga nem volt, csak egy rossz magyar, ellentétben egy jó cseh és román lobbizásnak, és az akkori kétszinű francia politizálásnak köszönheti mai határait és magyar nemzeti kisebbségeit. Ahogyan azt szokás mondani, amit ajándékba adnak, azt el kell fogadni, de csak a buta kezeli azt úgy, mint egy jogos jussot, az okos ezzel szemben bölcsen rendelkezik az felett. Elismeri annak jogos nacionalizmusmentes követeléseit, mint pl. az autonómiajogot, mindenfajta kitalált revizonista-törekvések felhánytorgatása nélkül. A Benes-dekrétumok alapvető hibája az, hogy egy olyan állam alkotta meg aki háborús kiszolgálója volt a fasiszta Németországnak és semmit se tett meg azért a háborús időkben, hogy önmaga is hozzájáruljon a demokrácia győzelméhez, úgy ahogyan a francia ellenállók, jugoszláv partizánok, vagy a görögök felkelők tették, a csehek hűen szolgálták a háborús fasiszta gépezetet. A háborús Csehország, Szlovákia és Magyarország egy cipőben jártak, egy és ugyanazt a fasiszta rendszer szolgálták és csak a külső hatalmaknak köszönthetik, hogy 1945 után a demokratikus erők kerülhettek hatalomra a fasizmus legyőzésével. A prágai 5 perccel 12 előtti felkelés, a SzNF és a sikertelen magyar kilépési próbálkozások, mind-mind már egy háború utáni politikai elrendeződés céljait szolgálták. Csehszlovákia és Magyarország háború utáni megitélését igyekezték befolyásolni, de ez a tény semmi esetre se jogosíthatta fel a cseheket a Benes-dekrétumok olyanformán történő megalkotására, hogy a kisebbségeket kollektív bűnösséggel illeték, megpecsételték. A kollektív bűnösség ténye bizony nagyonis jogsértő és a Benes-dekrétumok megléte háborús Csehország és Szlovákia fariezusi megitélését is jelenti, mert a második világháborús szerepük és érdekeik a fasiszta Németország oldalán, semmivel sem különböztek az akkori magyarországi érdekektől. A trianoni döntés és a második világháború utáni Benes-dekrétumok létrejötte, a magyar politikusok részéről az új európai realitások időbeli felismerésének a hiánya és a rossz lobbizásnak az egyenes következménye. A románok, a csehek csak akkor és azt tették, amit a rossz és a gőgös magyar politizálás nekik megengedett, a maximális politikai célok elérésére törekedve. Ezt a feladatukat nagyon jól és a 20.sz.-ra jellemző nacionalizmusi virtussal felfegyverkezve sikeresen végrehajtották. Az elmúlt 100 év alatt, a Közép-Európában élő népek közös történelmi múltjukból a tanulságot nem voltak képesek levonni, a hibákat kiküszöbölni, hanem azokat meghatványozva, ilyen-olyan eszközöket felhasználva, további miniállamokra szakadva a magyarságot, mint ellenségképüket tovább istápolták. Azóta is képtelenek igazi helyüket megtalálni ebben az európai régióban és egynemzetállami szerepkörben tündökölve az ott élő magyar kisebbségeket, mint egy férget az almában elpusztítani szeretnék. Mai Magyarországon a politikai realitások megitélése semmit se változott az elmúlt időszak alatt, a trianoni trauma, a sérelmek, Nagy-Magyarország szétesése, úgy él az emberek lelkében, mintha mindez tegnap történt volna. Meg kell tanulnunk a történelmi tényeket, azok kezelését, önmaguk idősíkjába elhelyezni, mint egy fájdalmas, de megmásíthatatlan történelmi eseményt, aminek főokozói mi magunk, vagyis elődeink voltak. Ha megtanuljuk végre már, hogy a történelem a történelemé és a jelen történései a mi igazi világunk, benne felaprózva a kisember cselekedeteivel, akkor azok mi leszünk a 21.sz. magyarjai. Bósza János

Az MKP nem válaszolt, beszéltek róla és úgy határozott, hogy nem dönt. “Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra”, Churchill. Három hónappal utánna és három és fél évvel előtte, politikusok részéről jogos az ignoráció. Meglepetéssel és értetlenséggel fogadjuk, hogy a szlovákiai magyarokat felölelő párt nem tartja érdemesnek a közeljövőben foglalkozni az autonómia gondolatával. Kifogásolván, hogy ez “csak egy magánkezdeményezés” (minden magánkezdeményezésként indul, pl. Polgári párt, Együttélés - egy ötlet egy ember - és mi már többen vagyunk). Továbbá sajnálattal vesszük tudomásul az eltelt 16 év alatt elfelejtették, hogy választott képviselői a felvidéki magyarságnak. Meglátásunk szerint az MKP-nak a jövővel kellene törődnie és foglalkoznia, gyermekeinkért és unokáinkért. Ehhez politikai bátorságra van szükség, ahogyan azt az erdélyi magyarok, a székely székek teszik, ami már természetesen vitás helyzetekkel jár, ahol már felvállalásra, akaratra és nagyon sok bátor cselekedetre van szükség. Lehetséges hogy az MKP nem érzi úgy, hogy végig tudná vinni az autonómiatörekvést?!, Lehet, hogy minket minősít kisérleti nyuszinak és majd látván a sikert vagy a bukást fog lépést tenni. Bármi is az indok az eredmény önmagáért beszél. Mindenki tisztában van vele, hogy ez egy komoly politikai kihívás, nem egyszerű feladat, de érdemes érte tenni, az MKP-ban sok tehetséges politikus van. Megfelelő időpont az autonómiával való előrukkoláshoz mikor lesz? Nem lehet várni a végtelenségig. Kevesebben lettünk 50.000 magyarral. Ez nem kevesebb mint 13 magyar naponta az elmúlt 10 évben. Szembetűnő luxus és lesújtó vérveszteség. A mi törekvésünk őszinte, emberi és barátságos, viszályoktól mentes kezdeményezés a legkiválóbb megoldás megvalósításáért. Mi történik tehát? Az MKP vagy nem ismeri fel az Autonómia fontosságát vagy tart a politikai viszálykodástól. Szellem a palackból? Már az önmagában szellem a palackból, hogy sokak szemében nem vagyunk kívánatosak ebben az -a saját- országban. Kinek kell hát tetszelegni? A többségi nemzetet képviselőinek, vagy saját támogatóinknak? Amit lehet Erdélyben azt nem lehet Szlovákiában, az EÚ-ban? Hol ebben a logika? Sokszor megesik, hogy az MKP-és képviselők fiataljainkat szapulják, mert azok elhagyják szülőföldjüket. Akkor nemcsoda, hogy megunták a várakozást, a magyarázkodást, a nincstelenséget. Ki vádolhatja meg őket? Igen, a Commora Aula magánykezdeményezés volt, s csoportossá lett és a felvidéki magyar nép őszinte érdekeit felvállalván a vele egyetemben zajló autonómiatörekvéssé vált, mert a “Legbiztosabb erődítmény a nép szeretete”, Machiavelli. Commora Aula - Autonómia Mintaudvar alapítótagjai Bósza János, Nagy Norbert, Zsákovics Gergely, Farkas István

Ha autonómia, akkor milyen? Már 1994-ben Komáromban a felvidéki magyarok képviseletében megjelent küldöttek találkozóján, amelyet az akkori komáromi polgármester Pásztor István szervezésében jött létre, a résztvevők kinyilvánították akaratukat az autonómia megadásának a jogosságára. Eljött az ideje, hogy egy új pásztor, egy új találkozót szervezzen. Bíró Gáspár szerint: A szabadsághoz és az egyenlő emberi méltósághoz való jog alapján a közösség ügye mindenkinek az ügye, tehát a közösséget alkotó emberek együttese jogosult meghatározni azokat a politikai és társadalmi formákat, azokat a népi és területi kereteket, amelyekben politikai életét élni akarja. Ez pedig nem más, mint az általános demokratikus szabadságeszme s a belőle következő népszuverenitás és önrendelkezés. Tehát egy közösség számára az a jó, ha saját maga dönt hogyan akar élni és mi az észszerű megoldás számára. Autonómiák európaszerte pontosan ezért jöttek létre, nagyon sok változata bizonyítéka annak, hogy nagyon jó konfliktusmegelőző politikai megoldás a kisebbségek részére, perszonális, területi, kultúrális és még nagyon sok válfaja létezik. Felvidékiek számára, s ebben a felvidéki magyar népnek, ha tudatosítjuk területi széttagoltságunkat, kétfajta autonómia a járható út. Azokon a területeken ahol arányiban hasonló a lélekszámunk, mint a többségi népé és egy egységes területet alkotnak, ott a területi autonómia a megoldás. Azokon a területeken ahol a területi autonómia nem realizálható, a személyi autonómia a megoldás. Commora Aula szerint 2007-ben meg kellene szervezni egy új komáromi népiküldöttek találkozóját ahol újból meglehetne fogalmazni a felvidéki magyar nép autonómiatörekvéseinek az irányvonalát. Bósza János 61012

Autonómiatörekvések Bugár nem, Markó igen Az a tény, hogy az MKP vezetősége a szóvivője szerint nem fog a Commora Aula nyílt levelére reagálni olyan témakörben, mint a felvidéki magyarság autonómiajoga, ez megkérdőjelezi, hogy az MKP vezetősége egyáltalán alkalmas-e a felvidéki magyarság érdekeinek a képviseletére. Mi lehetne a felvidéki magyar nép fennmaradásának a legnagyobb garanciája, mint az autonómia megadása. Mi az oka annak, hogy az MKP mint ellenzéki párt, így sem hajlandó a legelemibb emberi jogot az önigazgatási jogot, az autonómiát támogatni? Nem hinném, hogy az emkápés tagságban van a hiba, ők ezt felvállalnák, s bízok benne, hogy a tavaszi országos közgyűlésükre olyan képviselőket szavaznak meg, akik ezt hathatósan fogják képviselni, mivelhogy az autonómia az nem elszakadást jelent és a szlovák alkotmány se tiltja, tehát szabadon kimondhatjuk az autonómiajog kötelezőjog és kikövetelhető, hisz egész Európa tele van jól működő autonómiákkal, Finnországtól, Spanyolországon át egészen a Skót Felföldig. Markó annak ellenére, hogy a román kormány tagja hajlandó a jogos autonómia-követelések hathatós támogatására, mégha ez konfrontációkkal és kellemetlenségekkel is jár számára, Bugár még ellenzéki pozícióból sem képes Felvidék autonómiájáért a békés autonómiaharc felvállalására. Fel kell tenni a költői kérdést, akkor mit is akar, miért nem mond le, ha képtelen a funkcióját ellátni, tehát hathatósan képviselni a felvidéki magyar nép megmaradásának az érdekeit. 1998-ban a Felvidék három magyar pártját, komunista módszerekkel egypárt-rendszerré alakította, a felvidéki magyar nép választási lehetősége nélkül. Az se igaz már, hogy a két, vagy több magyarérdekű párt a parlamenti küszöb átlépését veszélyeztetné, mert ezt is egy egyszerű egyezséggel, közös platformon-történő indulással könnyen kivédhető. Bugár vajon mit akar egy kulcscsörgetős felvidéki békés magyar forradalmat, megkaphatja, de akkor az ébredés nagyon fájdalmas lesz számára, mert betelt a pohár, a hazugságok és a félrebeszélés ideje lejárt. Eljött az őszinte beszéd és a békés autonómiatörekvések ideje. Bósza János 61011

Az autonómiavita Felvidéken már elkezdődött Egy idézettel kezdeném: Mács József (Karikás ostor vagy megértés?) című írásából ..."Vegyétek végre észre, elfogyott a türelmünk, s mi nem tudjuk nélkülözni az autonómiát, magyar megmaradásunknak ezt az egyetlen lehetőségét." A vita már elkezdődött, a dzsinn is már nézelődik, hogyan tudná ezt a világot szebbé és mindenki számára igazságosabbá alakítania. Vajon, mit is lát, zavaros nemzeti politizálást, nemzetállamot logikátlan önimádati alkotmányával, s főleg az emberi megalkuvást, a behódoltságot és az önhitt hiányát. Egyszer már 1994-ben Komáromban körülnézett, bátorságot és erőt adva, majd 1998-ban inkább önszántából megdöbbenten a maga kisvilágát választva elszenderült, azzal a hittel és meggyőződéssel, ha majd eljön a felvilágosodás modern gondolkodása ismét szükség lesz rá. Székelyek a saját dzsinnüket már rég kiengedték a palackból és békés autonómiaharcba kezdtek, lépésről lépésre haladnak előre. Nyílt vitára bocsátották elképzeléseiket, megfogalmazták jogos követeléseiket és az RMDSZ-el együtt, amely a napokban csatlakozott törekvéseikhez, bizonyára a közös úton haladva igyekeznek majd a romániai magyarságnak a területi autonómiaügyet felvállalva és a román többséggel erről vitázva az autonómiát létrehozni. Az MKP számára is mi szerintünk ez az egyedüli járható út, a felvidéki magyarság önrendelkezési jogainak az érvényesítése érdekében. Nincs szó, hogy az akaratunkat az MKP-ra szeretnénk kényszeríteni, csupán azt szeretnénk, ha az MKP a felvidéki autonómiatörekvéseket felvállalná. Autonómia az önigazgatást jelent, semmi köze a határok megváltoztatásához. A szlovák nacionalistáknak pedig mindegy, hogy az MKP az autonómiatörekvéseinket felvállalja vagy sem, így is, úgy is a mongoloid külsejű, görbelábú magyarok ellenségképét látják bennünk, csupán annyi fog változni, hogy egy problémával kevesebb lesz és előbbre léphetünk, s a szlovákság jobbik felével megindulhat egy konstruktívabb véleménycsere az autonómiáról. Azt, hogy elindul-e vita az önigazgatásról az MKP és a többi szlovák párt között szerintünk az MKP tagságának kéne eldöntenie, nem pedig egy szűkkörű MKP-és vezetőségnek. Ha nincsen vita, nincsenek egyeztetések, csak marad a bűvkör, a nacionalistákkal és egy zavaros ábrándképpel. Bertold Brecht mondásával élve "Ha meg akarod változtatni a világot, akkor előbb el kell fogadnod olyannak, amilyen." Ebből logikusan következik a történelem a múlté, nekünk pedig most, itt és azonnal lépnünk kell, esélyt egy szebb életért, ennek létrehozásáért. Ma ehhez az eszközök megvannak, csak le kell hajolni értük, de ez holnap is vajon így lesz?, sajnos kétlem, mert minden ember életében csupán egyszer adatott meg, hogy a történések irányítását a maga kezébe veheti. Bósza János

Nyílt levél autonómiaügyben az MKP elnökéhez Tisztelt Elnök úr, az MKP vezetősége és tagsága Polgári társulásunk ilyen formában fordul Önökhöz, hogy megszólítsa pártjukat és annak tagságát egy közös fellépés érdekében, a területi és a perszonális autonómia létrehozása végett a felvidéki magyar népnek, az itt élő szlovákságnak, a kevert családok leszármazottjainak, a roma népnek és a többi itt élő kisebbség számára, hogy ezáltal bebiztosítsuk a békés, nacionalizmusmentes együttélést. Az 1989-es békés hatalomváltás után, nagyon sok felvidéki magyar látva a politikai kétpólusú határok megszünését, abban bíztak, hogyha csatlakozunk a nyugati demokráciákhoz lehetőségeink, álmaik a decentralizált önigazgatásról megvalósulhat. Ennek bizonyos elemei pl. a Komáromban 1994-ben megrendezett magyar polgármesterek nagygyűlésén megis fogalmazódott: “A közös politikai program alapja a választott képviselők 1994. január 8-i komáromi nagygyűlésén elfogadott dokumentumok tartalmának politikai vállalása, a bennük foglalt célkitűzések elérése, azaz a belső önrendelkezés, a területi önkormányzat vagy autonómia megalakítása, a helyi vagy számbeli kisebbségben élők személyi autonómiájának a megteremtése, valamint a magyar közösség és a szlovákok közötti partneri viszony kialakítása. Ennek érdekében készek élni minden törvényes eszközzel belföldön és külföldön egyaránt” (A szerződés 4. cikkelyének 4 bekezdése.) Erre válaszképpen a szlovák koalíciós pártok által megzsarolt MKP 1998-ban lemondott az autonómia bármilyen formájáról, csakhogy a kormányba bekerülhessen, becsapva választóit és felrúgva a megválasztott képviselőik Komáromban kinyilvánított akaratát is. Egy lépés előre, “ötvenezer magyar meg asszimilálva”. Egy egyetemért cserébe, se autonómia, se a Benes dekrétumok tisztázása, se a szlovák nemzeti nacionalizmus enyhülését nem sikerült elérnie az MKP-nak, minimális sikerért cserébe feladtak mindent. Az MKP szóvivője így értekelte, magyarázta az elmúlt 8 év MKP-és eredményeit: Az MKP álláspontja Solymos Lívia sajtószóvivő: Az autonómia mindig bizonyos fokú önrendelkezést, önkormányzatiságot jelent egy népcsoport számára egy adott ország területén belül. A szlovák társadalom kollektív emlékezetében ez a kifejezés szorosan kapcsolódik az önálló államiság megteremtésére tett kísérletekhez, s ezért az autonómiát az elszakadással azonosítja. A Magyar Koalíció Pártja tudatosította, hogy az autonómia emlegetése kategorikus elutasításra készteti a szlovák közvéleményt és a politikai elit nagy részét. Éppen ezért programjában és az eddig lezajlott nyolcéves kormányzás során is a nyelvi, kulturális és oktatási önrendelkezés megerősítését tűzte ki célul, s részben meg is valósította. Ennek ékes példája, hogy az alap- és középiskolák önkormányzati hatáskörbe kerültek, hogy a kisebbségi iskolák kiemelt fejkvótával gazdálkodhatnak, hogy létrejött s reméljük, fennmarad, tovább fejlődik a Selye János Egyetem. Az MKP-nak köszönhetően ratifikálta Szlovákia a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, bár a végrehajtó törvénymódosítások még váratnak magukra. A kulturális intézmények állami támogatását az MKP javaslatára a duplájára emelték, bár nem született meg a finanszírozás szabályait lefektető törvény. Az MKP tehát az önálló kisebbségi intézményrendszerben látja az önrendelkezés számunkra leghatékonyabb formáját. Tehát mindenre a válasz, ha-ha-ha, ha ez, ha az, ha amaz, másszóval mondva csak a szlovák nacionalisták kénye-kedve szerint élhetünk, egy olyan Európában ahol az autonómia az egy bevált konfliktus megelőző jogi megoldás a kisebbségek identitásának, önigazgatásának az útján. Igen a félelem és a hatalomban való részvétel, annak előnyeinek az élvezete az nagyobb úr, mint a felvidéki magyar nép közös érdekei. Lemondani az autonómiajogról, ami egy “ius cogens” jog, vagyis önrendelkezési kötelező jog, s ezt még azzal magyarázni,megindokolni jobb ha csöndbe maradunk, mert ő szerintük az autonómiajog az elszakadást jelent, ezzel állandóan érvelni, minthogy inkább végre felvállalni a területi és a személyi autonómiát és a többségi szlovák népnek tudtára adni, hogy az autonómia az egy végállomás az önrendelkezési jogok beteljesülése útján és semmi köze sincs a revízióhoz, vagyis a határok magváltoztatásához. A szlovák alkotmány szerint, csak alkotmányos többséggel lehetne határokat változtatni, vagyis 90 parlementi szavazat szükségeltetik, akkor mire jó kedves MKP-sok ijesztgetni a felvidéki magyarságot, hogy egy békés autonómiaharc az egyenlő a revízióval, miért nincs bátorság, akarat és őszinte eszmecsere az autonómiaügy felvállalása érdekében. Azt hiszem a felvidéki magyarok többsége erre is tudja a választ, nem szabad őket lenézni és tudatlanságra kárhoztatni. Markó az RMDSZ elnöke a székelyföldi autonómia kivívását tűzte ki a közeljövő céljául. Ennek megvalósítása érdekében párbeszédet szorgalmazott a román tárgyalófelekkel, ezt kéne az MKP-nak is kezdeményeznie.