A Magyar Szent Korona kálváriája 1944 - 45 között
2007.11.28. 07:05
ANGYAL JÁNOS -Nemzetőr.
A Szent Korona sorsát, sodródását a háború viharában, történészek is kutatták, az ő munkáik valamint egy koronatanú elbeszélései alapján igyekeztem rekonstruálni, az akkoriban történteket.
Radvánszky Albert koronaőr és társa báró Perényi Zsigmond, már 1943-ban tisztán látták, hogy a németek elveszítik a háborút, és ezért a korona jövőbeli sorsára, biztonságba helyezésére gondoltak. Szóba került, hogy esetleg a pannonhalmi apátságba rejtik ékszereivel együtt, de felmerült elásásának gondolata is. 1944 őszéig semmi konkrét intézkedés nem történt.
A Magyar Szent Korona kálváriája 1944 - 45 között ANGYAL JÁNOS
A Szent Korona sorsát, sodródását a háború viharában, történészek is kutatták, az ő munkáik valamint egy koronatanú elbeszélései alapján igyekeztem rekonstruálni, az akkoriban történteket. Radvánszky Albert koronaőr és társa báró Perényi Zsigmond, már 1943-ban tisztán látták, hogy a németek elveszítik a háborút, és ezért a korona jövőbeli sorsára, biztonságba helyezésére gondoltak. Szóba került, hogy esetleg a pannonhalmi apátságba rejtik ékszereivel együtt, de felmerült elásásának gondolata is. 1944 őszéig semmi konkrét intézkedés nem történt.
Később a budai vár állandó légitámadásoknak volt kitéve azért a palota páncélkamrájából a koronát egy vasládában bombabiztos óvóhelyre vitték, amely a vár alatti folyosókból nyílt. Odavezényelték a koronaőrséget is. Amikor már várható volt Magyarország hadszíntérré válása, Horthy Miklós kormányzó úgy döntött, hogy a fent említett koronaőrök vegyék fel a kapcsolatot és beszéljenek Lakatos Géza tábornokkal az akkori miniszterlenökkel. A találkozó létre jött, és úgy döntöttek, hogy a koronát a pápai nunciatúrára viszik. Angela Rotta a pápai nuncius rendelkezésükre állt. A koronaőrök mégsem találták eléggé biztonságosnak a pápai követséget, ezért újabb rejtekhely után kutattak. Szálasi hatalomrájutásának előestéjén a koronaőrök nem törődve a hivatalos formulákkal, a szent ereklyét még akkor éjszaka elásták a koronaőrség pincéjében. Szálasi október tizenhatodikán rövid tűzharc után beköltözött a várba. Horthy testőrségét feloszlatták, de a koronaőrséget helyén hagyták. A koronaőrség parancsnoka Pajtás Ernő ezredes Szálasi utasítására a koronát ismét a vár alatti óvóhely mélyébe rejtették. Október végén az ezredes újabb parancsára a legnagyobb titokban Veszprémbe vitték és abban a sziklabarlangban, rejtették el, ahol a Nemzeti Bank értékeit is őrizték. A koronaőrség ott is szabályszerűen, jelképesen, látszatkeltően tovább őrzött egy üres katonaládát, mert a koronát elrejtették. A három órás örségváltást is betartották. Hamarosan Szöllösi Jenő miniszterelnök helyettes utasította Pajtás ezredest, hogy a koronát teljes pompájában vigyék a budai vár dísztermébe, mert Szálasi arra kívánja letenni a hivatali esküt. Úgy is történt. Radvánszky Albert koronaőr betegségre hivatkozva nem vett részt az eskün. Szálasi az esküt követően november hatodikán a szovjet hadsereg előretörése miatt elhagyta Budapestet. Tudtával a korona ismét a veszprémi sziklabarlangba került, és a palástokat Pannonhalmára vitték. Szölllősi Jenőtől Szálasi helyettesétől Kelemen Kriszton főapát vette át. Szálasiék az oroszok előrenyomulása miatt már Veszprémet sem tartották biztonságos rejtekhelynek, ezért a koronát Kőszegen rejtették el. A koronaőröket Szálasi megbízottja, Szöllősi biztosította, miután kivette oltalmuk alól a koronát, hogy nem viszik külföldre, de erről nem volt hajlandó írást adni. Ezek után Radvánszky és Perényi visszaértek a fővárosba. A korona Kőszegről még is külföldre került az ausztriai Mariazellbe. Menekülők között bombázások közepette végül is célhoz ért. Szálasi utasítására a korona tovább folytatta izgalmas útját a Salzburg melletti Matzébe. Ott volt a „nemzetvezető” utolsó székhelye. A mattesei tó közelében egy udvaron ütöttek tanyát. Szálasi újabb parancsára a koronát egy kettéfűrészelt bádoghordóban elásták, gyeptéglákat raktak föléje és betérképezték. Pajtás ezredes arra számított, hogy az elásás után kivégzik őket, de nem történt meg. A koronázási palástot és a szintén náluk levő egyházi ereklyét, a szent Jobbot Strassernak, a városka plébánosának adták át megőrzésre. A plébános díványába rejtette az ereklyéket, majd később átadta a salzburgi érseknek. A szent Jobb még 1945 nyarán visszakerült Magyarországra. Pajtás Ernő ezredes hamarosan amerikai fogságba került. Magas rangú tiszteknek elmondta, hogy hová rejtették a koronát. Az amerikaiak a Frankfurti Deutshcebank épületében helyezték el egy páncélszekrényben. Ettől kezdve a szent korona sorsa ismeretlen volt. Később néhány évtized múlva kitudódott, hogy a korona nem sokáig volt, a farnkfurti bank trezorjában. Újabb őrzési helye titokba maradt. Csak találgatni lehetett, hogy az amerikaiak európai főhadiszállásának Frankfurt közelében levő biztonsági övezetében őrzik-e, vagy esetleg a Texas állambeli Fort-Knox biztonságos raktáraiban. Esetleg máshol. Sorsa, helye titokká vált negyven esztendőn át. Az Egyesült Államok külügyminiszterének szóvivője 1974-ben bejelentette, hogy visszaadják Magyarországnak a szent koronát és a koronázási ékszereket. Négy esztendővel később 1978 január ötödikén leszállhatott fővárosunk repülőterére az a külön repülőgép, amely történelmünk legértékesebb, legszebb ereklyéinket hozta. Másnap már sor kerülhetett az ünnepélyes parlamenti átadására. A Nemzeti Múzeum előcsarnokában kapott helyett. A milléneum évében 2000-ben Szent István királyunk emlékének tiszteletére végre méltó helyére került a magyar szent korona, az ország szívébe, a Parlamentbe. A kupolából nagy királyaink tekintenek le nemzetünk jelképére. A nagy uralkodók mintha óvnák, őriznék a beavatatlan kezektől, amelyek napjainkban mindenhová elérnek...
Forrás: Nemzetőr
|