Pavel Anatolijevics Szudoplatov, az NKVD, majd a KGB háromcsillagos tábornoka az 1920-as évek végén fiatal ügynökként került a szovjet "Céghez".

Sztálin személyes utasítására előbb saját kezűleg hajtott végre politikai gyilkosságokat Nyugaton és otthon, majd ilyeneket szervezett a távolból. Az ő vezényletével végeztek a diktátor nagy vetélytársával, Trockijjal Mexikóban, aztán a tábornok több mint tíz éven át vezényelte az USA-ban és Nagy-Britanniában zajló atomkémkedést.

Az ő ügynökei voltak az atomfizikusok: Fuchs, Oppenheimer, Fermi, Pontecorvo, valamint a hírhedt Rosenberg házaspár is. Sokszor találkozott Sztálinnal, nagy terveket szőttek a Nyugat és a szovjet társadalom ellen. Ám Sztálin halála után- mivel sok terhelőt tudott az utód Hruscsovról is - lefogták, tizenöt évre elítélték, amit maradéktalanul le is ült.

Utána már nem is rehabilitálták, míg létezett a Szovjetunió. A magára maradt, öreg és beteg férfi 1992-ben két brit újságírónak diktálta le élettörténetét, amely végül 1994-ben Speciel Tasks. The Memoirs of an Unwanted Witness -a Soviet Spymaster /Különleges feladatok. Egy kényelmetlen szemtanú: a szovjet mesterkém emlékiratai) címmel jelent meg.

Eduard Beneą csehszlovák köztársasági elnök (1935-38) Nyugatra menekült, miután Hitler bekebelezte országát, aztán 1945-ben hazatért és újabb három évig- a kommunista hatalomátvételig - ismét az ország elnöke volt. Beneą mintegy mellékesen tér a tábornok - egy Pjotr Zubov nevű ügynökéről írván megemlíti, hogy Zubov 1937-től Prágában volt a szovjet titkosszolgálat diplomataként tevékenykedő rezidense. Ő szervezte be Benest, aki nagyon félt, hogy ha a nácik elfoglalják hazáját, őt foglyul ejtik.

Zubov megszervezte Beneą szökését - cserébe rávette az elnököt, legyen az NKVD és a Kreml ügynöke. Sztálin küldött az elnöknek 10 ezer dollárt a szökés költségeire, és az NKVD mindent elintézett. Benes már korábban tervezett egy merényletet a jugoszláv király ellen, hogy azután szerb tisztek németellenes kormányt juttassanak hatalomra, amely segítené Csehszlovákiát a németek elleni harcában. Ehhez 200 ezer dollár készpénzt kért moszkvai megbízóitól, de ez a pénz nem jutott el Belgrádba- a szovjetek, látva, milyen megbízhatatlan alakok Beneą szövetségesei, lemondtak a belgrádi merénylet finanszírozásáról, de gondosan megőrizték a Beneą elleni bizonyítékokat.

Az olvasó számára leginkább meggyőző éppen az, hogy a tábornok nem igyekszik a csehszlovák elnököt mindenáron befeketíteni. Csak megjegyzi, például az ötödik fejezetben is, hogy "Benes 1938-tól a mi ügynökünk volt". Az elnököt különben a német támadás előtt- megegyezésük értelmében - az NKVD máig ismeretlen úton- módon kimentette Prágából Londonba, ahol aztán 1940-45 között az emigráns csehszlovák kormányt vezette.

Beneą azt emigrációban is szovjet ügynök maradt. A Ribbentrop- Molotov egyezmény után (1939 augusztus vége) Beneą Nyugaton amellett kardoskodott, hogy az addig Csehszlovákiához tartozó Kárpát-Ukrajnát csak bízzák a Szovjetunióra, legyen a terület Moszkváé, úgymond "ideiglenesen". Ezt a tervet csak az ukrán nacionalisták akadályozhatták volna meg - de vezetőjüket nem sokkal előbb éppen egy szovjet ügynök robbantotta fel, miután előbb a barátságába férkőzött. A merénylő és a KGB-tábornok mondani sem kell talán - azonos személy volt.

A tábornok személyesen is ismerte ügynökét - hiszen a háború után találkozott vele! Miután a keleteurópai országokat a Vörös Hadsereg elfoglalta, a kommunisták nem mindenütt jutottak automatikusan hatalomhoz. A demokratikus választásokon nem volt erre esélyük. Prágában 48-ig tartott a kommunisták és Sztálin türelme. Akkor a tábornokot és az említett Zubovot, Beneą egykori tisztjét Prágába küldték: beszéljék rá az akadékoskodó ügynököt, ne támasszon több akadályt, adja át a hatalmat a Klement Gottwald vezette kommunistáknak. A tábornok magával vitte a háború előtti 10 ezer dollárról szóló összegnek a nyugtáját is, hogy ezzel törjék meg az ellenkező, beteges vénembert, akivé addigra Beneą lett. ("A nyugta arra az esetre kellett, hogy emlékeztessük őt a Kremllel fennálló nem hivatalos kapcsolataira. " Egy mondattal később még világosabban írja le a kényszerítés tényét: "Ha ellenkezni merészelne, nyilvánosságra hozzuk anyagi segítségünket, de azt is, hogy Beneą Jugoszláviában 1938- 40 között politikai merényletet akart szervezni. ")

Ennyi elég is volt, hogy a köztársasági elnök azonnal megtörjön. Beneą a sajátos vendégek látogatása után bejelentette lemondását, és a hatalmat átadta a kommunistáknak. A tábornok elvtárs különben nem ment egyedül. Pontosan úgy, mint húsz évvel később, ő is szovjet különleges egységek: az NKVD 400 ejtőernyős kommandósa élén érkezett, arra az esetre, ha valamiféle ellenkezést tapasztalna a csehek részéről. Nos, szembefordulás nem történt, a puccs sikerült.

Forrás: Rubikon történelmi magazin 2006/2-3, Nemere István
forrás: felvidek.ma

Kapcsolódó cikk:

Benes a magyarok fizikai kiirtását tartotta helyesnek, a szlovákokat sem szerette		2007.10.03. 09:57
2007.10.02. MH.,commora.hu - 1943-as moszkvai megbeszélésein Benes egyszer elejtette: emigráns környezetében vannak, akik a magyarok fizikai kiirtását tartanák helyesnek, ám ő nem menne el ilyen messzire. Máskor hosszan fejtegette a lelkesen bólogató Molotov szovjet külügyi népbiztosnak: a lengyel földbirtokosok megérdemlik, hogy lemészárolják őket. Tovább >>