Jött, találkozott, beszélgetett. Az is lehet, hogy egy kicsit élvezte is (még ha a programjába beleerőszakolta magát a pozsonyi elnöki iroda), de otthon bizonyára szerzett néhány politikai piros pontot azért, mert érdeklődik a határon túli magyarok iránt. Ez abszolút rendben van. Politikus. Illetve, rendben lenne, ha nem lenne magyar. És a magyarokat pillanatnyilag nem szeretjük. Feszült köztünk a viszony. És bizonyára nem azért feszült, mert azokat az embereket, akik a vezetéknevük után írják a keresztnevüket, csúcspolitikusaink hányadéknak és tehénlepénynek nevezik. Azért feszült a viszony, mert azok a rossz magyarok képtelenek tiltakozás nélkül elfogadni, hogy a parlamentünk megerősítette azt a háború utáni véleményt, miszerint mindnyájukat – kollektívan – fasisztának és kollaboránsnak tartjuk. Ráadásul egy magyar diáklány összeverte magát. Viszont ha az úgynevezett szlovák honfitársak iránti érdeklődésből (értsd: ők más ország állampolgárai, mert elődjeiknek nem volt érdeke, hogy továbbra is ebben az országban éljenek) kreál politikumot a szlovák kormány, az úgy tűnik, rendben van. Az interneten megnéztem Duąan Čaplovič miniszterelnök-helyettes programját. Elég volt két hónapra visszamenőleg, és egy csomó olyanra akadtam, amikor a honfitársainál, azok szervezeteinek elnökénél tett látogatást. A Vajdaságban, Csehországban, Ukrajnában, Romániában (ahol a miniszterelnök-helyettes úr büszkén megemlítette a magyaroknak, hogy 160 évvel ezelőtt megkapták a magukét Világosnál). Csehországban a folklórünnepségeken a kormány tagjaival is találkozott. Semmi más. Sehol máshol senki nem tolakodott a programjába. És egyetlen kormány sem küldött jegyzéket Szlovákiának. A szlovák szervek – beleértve a legmagasabbakat – Schengent várják, és bírálják Ausztriát, hogy ez nincs ínyére. A pozsonyi kormánynak fontos a személyek szabad mozgása mint alapjog, amelyen az egyesült Európa nyugszik. De ha magyar politikus akarja átlépni a határt, kérjen pecsétet, és írjon alá becsületbeli nyilatkozatot, hogy nem találkozik Csákyval, és nem fog morogni azon a furcsa nyelven Ficóra. Hiszen „egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy más ország, különösen Magyarország legmagasabb rangú képviselői úgy viselkedjenek Dél-Szlovákiában, mintha Észak-Magyarországon lennének”. Már néhányszor rácsodálkoztam Fico kormányának külpolitikájára. Semmi újat nem tudok mondani ezzel kapcsolatban. Csak Ján Kubią külügyminiszteren csodálkozom, hogy asszisztál ehhez a tahósághoz, és ahelyett, hogy erkölcsileg a helyére tenné főnökét, diplomatikus úton letolja a magyar államfőt. Mellesleg, én is bírálom a szerveket, főleg a legmagasabbakat. A kormányban az zavar, hogy tagjai dilettánsok. A parlamentben az zavar, hogy a törvényhozási folyamatban asszisztál a kormánynak a tisztesség alapvető szabályainak sárba tiprásához. Valamint az, hogy az egészségügyi és a gazdasági árnyékminiszter vezeti. Az államfőben az a furcsa, hogy gerincéből fokozatosan eltűnik a mész, és olyan infantilis vetélkedőkön vesz részt, mint a hegymászás, nápolyievés. Engem is elküldenek ezért a Dunán túlra? http://blogy.etrend.sk/martin-jaros   A szerző szlovák publicista MARTIN JARO©