A Londonból hazatértért köztársasági elnök úr első dolga az volt, hogy dekrétumokkal, kollektív büntetéssel sújtson néhány bűnös, de többnyire bűntelen csehszlovákiai magyart.

Ezek voltak a még ma is érvényben levő beneąi dekrétumok. Ezen dekrétumok alapján lehetett a magyarokat télvíz idején marhavagonokban Csehországba munkára szállítani. Ott az állomásokon úgy válogattak közöttük a cseh parasztok, mint lóvásáron a lovak közt. A fogaikat nézték, izmaikat tapogatták, hogy megállapítsák egészségi állapotukat és teherbírásukat. Ezek miatt a dekrétumok miatt ma a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok elérték a fagypontot. S mindez akkor történik, amikor a két ország közötti határok léte már csak napok kérdése.

Az utóbbi időben divatos lett az a kérdés, ki kitől kérjen bocsánatot és miért. Ha a kérdést feltevők sorából a leghangosabbal kezdjük, akkor feltétlenül Ján Slotával kell kezdenünk. Ez az „úriember” minden lehető (és lehetetlen) alkalmat kihasznál arra, hogy a világ tudomására hozza, mennyire megfekszi a gyomrát minden, ami magyar. Ezt odáig fokozza, hogy alkoholszintjének emelése után arra ösztökéli „nagy szlovák” testvéreit, hogy tankokkal rohanják le Budapestet, és a földdel tegyék egyenlővé. Amit egy ember józanul gondol, azt részegen kimondja.

Nem sokkal jobb nála koalíciós partnere, Robert Fico sem. Vérben forgó szemekkel védelmezi azokat a beneąi dekrétumokat, amelyek érvényességét legkésőbb Csehszlovákia 1993-as szétválásakor meg kellett volna szüntetni.

Mečiar, a koalíció harmadik tagja is megszavaztatta képviselőivel a beneąi dekrétumok további sérthetetlenségét. Mindez érthetetlen, de el kell fogadni. Józan megfontolást ne keressünk benne.

Ez politikai döntés. A koalíciós szerződés értelmében kötelező a szerződést aláírók egyértelmű döntése, különben felborul ez az oly nehezen összetákolt létesítmény.

Ami érthetetlen számomra, az az a tény, hogy az előző kormányt alkotó pártokban, melyeknek az MKP számtalanszor bizonyította lojalitását és szolidaritását a szlovák kormánnyal és néppel, egyetlen szlovák képviselő sem akadt, aki esetleg megkérdőjelezte volna ezeket a dekrétumokat.

T. Z., Pozsony forrás: Újszó