Amit Bósza állít az MKP-ról az tény...  Amit Bósza állít az MKP-ról, az tény... 2007.07.27 Exkluzív interjú Bósza Jánossal, a Dél-Fölvidéki Önrendelkezésért Tanács kiötlőjével. A hírek szerint ön vállalkozó, aki politikai pályára „tévedt”. Mit kell tudnunk Bósza Jánosról, mint politikusról: mikor érett meg és miből ered a hirtelen elhatározás, hogy ezentúl a felvidéki magyarság politikai képviseletéért fog fáradozni? - Ki mondta, hogy politikus vagyok, csupán az autonómiaszó valós fogalma megérintett és elkezdtem foglalkozni ezzel a témával. Én sohasem mondtam, hogy a felvidéki magyarság képviseletéért fáradozom. Csupán elmondtam, leírtam a saját véleményemet az önrendelkezésről, s benne az autonómiáról. – A szlovákság körében az asztaltársaság összejövetele nagyobb vihart kavart, mint amennyi figyelmet megérdemelne egy ilyen magánkezdeményezésű tömörülés. Arra viszont elegendő volt, hogy felkapják a vizet és a magyarságra újfent ráragasszák az irredenta jelzőt. Mennyire van ön ennek felelősségteljes tudatában? - Lehet, hogy a kezdeményezés nem érdemel ekkora figyelmet, de maga a téma igen. Az önrendelkezés egy alapvető emberi jog, ha valaki vitát szeretne indítani ebben a témában szerintem nem törvénybeütköző, főleg ha napirenden százszor is elmondja, hogy a törvények tiszteletbentartásával egyetemben cselekszik. Az SK alkotmánya nem tíltja az autonómiát, nem tiltja az önrendelkezést, Európa nyugati félteke tele van az önrendelkezés különböző formáival. – Milyen kritériumok szerint hívta meg az „aztaltársaságot”, vagy értsük úgy, hogy önszelektált, ki érdemes az ön dunamocsi invitálására: ezzel a lépésével a honlapját akarta népszerűsíteni vagy a vállalkozásához akarta felhasználni a „nagy téma” (értsd: autonómia) bedobását? - Az "asztaltársaság", ahogyan Ön nevezi, önkéntességi alapon jött össze. Egyeseket meghívásos formában, mások maguk jelentkeztek be. A "nagy téma" egy közügy, ha nem lesz autonómia a felvidéki magyarság 20-30 év mulva szórvány népességgé töpörödik, majd teljesen asszimilálódik. – Ön a társaság céljai közt az autonómia, „önrendelkezés formáit” említi: Ez ön szerint nem működik jelenleg az önkormányzatoknál, netán úgy gondolja, hogy az ön elképzelései szerint kéne megreformálni, az ön nyilatkozata szerint „rehabilitálni, mindenki számára közérthetővé tenni”? Ön önkormányzati szakembernek tartja magát? - Az én (mi) elképzeléseink a polgári elvű autonómiáról, csupán vitaindító javaslat. Igen, mindenki számára közérthetővé kell tenni az autonómia szó valós értelmét, tehát rehabilitálni kell. Egy autonómista olyan messze van az irredentizmustól, mint egy Nobel-Békedíjas a háborúsbűnösségtől. Nem vagyok önkormányzati szakember, csupán nyitott szemmel járok és amit láttam egy koncepcióba összefoglaltam javaslat formájában. - Meddig jutottak a szóbanforgó összejövetelen: a „konkrét elképzelések vázlatos kidolgozásán” kívül, mely megfogalmazás magában és érthetetlen? - Kiadtam egy nyilatkozatot -azért ez az egyszemélyes fogalmazás, mivelhogy a DFÖT még nincsen bejegyeztetve a belügyminisztériumban - amiben részletesen megfogalmaztam, hogy mi is történt 13-14-én. Szerintem csak az nem érti meg aki nem akarja, vagy szándékosan kiforgatja szavainkat. – Honnan származik az elhatározás, hogy ön(nök)nek kéne képviselni a felvidéki magyarságot. Ki hatalmazta fel erre önt? - Már leírtam, nem vagyok politikus, nem képviselek senkit, csupán beszélek egy dologról, aminek a felvetését vita formájában már réges-régen az MKP-nak el kellett volna indítania. Csupán saját magamat és nézeteimet képviselem. – Mit ért az alatt, hogy „az autonómia egy jó problémamegelőzési forma a nemzetiségi kérdések kezelésében”: fejtse ezt ki részletesebben... - Azt ahogyan az le van írva. A meglévő autonómiákat azért hozták létre, hogy az önrendelkezés szabályai szerint rendezzék a népi, nemzetiségi ellentéteket, igazságtalanságokat, sérelmeket. Köszönjük válaszait. (FENET)