Spanyolország

Spanyolországban a Franco-korszak befejezése után, a hetvenes évek második felében ültették át a gyakorlatba az autonómiát. Az ország egyharmadát kitevő nem spanyol – katalán, baszk, galíciai – polgár önrendelkezésének jogát először az 1978-as alkotmány ismerte el. A királyságot tizenhét autonóm közösségre osztották fel, ezek közül a baszk, a katalán és a gallego nyelvű közösségek alakultak meg először.

Irigylésre méltó baszkok

Baszkföldön a saját parlament és kormány dönt olyan alapvetően fontos ügyekben, mint az oktatás, egészségügy, munkaügy, környezetvédelem vagy az ipar. Mindezen túl Baszkföld saját területén szabályozza és beszedi az adókat. Működik a baszk rendőrségi testület, az Ertzantza is. A Baszk Autonómia területén a legtöbb nyilvános felirat és jelzés mindkét hivatalos nyelven fel van tüntetve, csakúgy, mint Navarra baszkul beszélő, illetve vegyes nemzetiségű területein. 1982-ben megszületett az anyanyelvű közszolgálati média, egy kétcsatornás televízióállomással, két rádióval (az egyik ifjúsági adó), továbbá magán-, illetve helyi rádióállomásokkal. 1989 óta létezik egy kizárólag baszk nyelven publikáló napilap is, bár a legolvasottabb lapok Baszkföldön spanyol nyelvűek.

Katalóniának is saját parlamentje, kormánya és elnöke van. A Katalán Autonóm Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozik a többi között a saját intézményrendszer felállítása, a kultúrpolitika, az oktatás, a nyelvpolitika és az egészségügy. A katalánok birtokolják a bírói hatalom szervezetét, és önálló rendőrséget is működtetnek. 1990 óta az Európai Parlament biztosítja a katalán nyelv használatát az uniós intézményekben. Katalóniában is saját nyelvű televíziók, rádiók, újságok jelzik a nemzeti kultúra térhódítását.

Dél-tiroli sikerpélda

A modellértékű dél-tiroli autonómia sikere három lényeges tényezőn nyugszik: a saját identitástudat megőrzésének akaratán, a politikai egységen és az anyaország tetterős támogatásán. A dél-tiroli autonómia a területi, a kulturális és a helyi önrendelkezés keveréke. A hatvanas évekig terrorcselekményekkel is járó helyi olasz–osztrák konfliktus után csak a kilencvenes évek elejére alakult ki olyan légkör, hogy stabil autonómia jöhessen létre. 1992-ben született meg a Trentino-Dél-Tirol régió, amelyben a német, az olasz és a ladin nyelvcsoport tagjai jogegyenlőséget élveznek.

A német minden közintézményben hivatalos nyelv, egyenértékű az olasz nyelvvel. A zárt ladin településterületen a 116-ból nyolc községben helyi szinten a két másik tartományi nyelvvel egyenrangú a ladin is. Megvalósult az etnikai arányossági rendszer, amely a három nyelvcsoport mindegyikének a lakosság arányának megfelelően lehetővé teszi a közalkalmazotti pozíciók betöltését.

Mind a három nyelvcsoportnak anyanyelvű óvodák és iskolák állnak a rendelkezésére. A dél-tiroli németség szinte teljes mértékű politikai képviseletét a Dél-tiroli Néppárt biztosítja. A párt támogatottsága tartományi szinten már hosszú évtizedek óta 55–60 százalék között alakul.

A helyi kisebbséget képviselő, megközelítőleg 18 ezres ladin népcsoportnak nemzetiségi önkormányzata van. A háromszázezer dél-tiroli németnek nincs igénye önálló egyetemre, mert megszorítások nélkül tanulhatnak Ausztriában. Mintegy hétezer dél-tiroli német jár felsőfokú képzésre, négyötödük Ausztriában tanul. Dél-Tirol az egyik leggazdagabb régió Európában, mivel autonómiát élvez, a beszedett adó kilencven százaléka helyben marad, így aztán évente négymilliárd euróból gazdálkodhat a tartomány.

Háború és önrendelkezés

Az Egyesült Királyságban Észak-Írországot, Skóciát, Walest és tulajdonképpen Angliát is érinti a Tony Blair nevéhez köthető devolúciós politika. Ennek értelmében a különböző országrészek eltérő mértékű önrendelkezéshez jutottak. Az 1997-es munkáspárti győzelem után helyi parlamentet és kormányt kapott Észak-Írország és Skócia, míg Walesben felállhatott a nemzetgyűlés (ez utóbbinak csak tanácskozási jogköre van a tágabb lehetőségekkel rendelkező északír és skót testülettel szemben). A walesi kormányt ugyanakkor 2005-ben London önálló szervvé tette, így egyre jobban közelíti a skót modellhez. Az edinburgh-i skót parlament hatalma kiterjed a mezőgazdaság, a halászat és erdőgazdálkodás, a gazdasági fejlesztés, az oktatás, a környezetvédelem, az élelmiszer-szabályozás és -ellenőrzés, a rendőrség, a tűzoltóság, a helyi kormányzás, a sport és művészetek, a szállítás és a turizmus szabályozására. Szuverén hatalommal azonban nem rendelkezik, hiszen az egész államra kiterjedő hatáskörű feladatokat a Westminster megtartotta. Észak-Írországban a 1998-as nagypénteki megegyezés értelmében a többségi protestánsok és a kisebbségi katolikusok közösen gyakorolják a hatalmat. Mindezen túl az országrészt London és Dublin közösen igazgatja, az ír államnak számos kérdésben – például turisztika, idegenforgalom – tanácskozási és döntési joga van. Az Egyesült Királyság és az Ír Köztársaság között még a három évtizedes polgárháború legvadabb esztendeiben is létezett átjárás: a helyi fiatalok például szabadon dönthettek arról, melyik hadseregben kívánnak szolgálatot teljesíteni. Az északír önrendelkezést kétségkívül meglendítette az ír gazdasági csoda, és az utóbbi években Észak-Írország gazdasága is örvendetesen fejlődik.

Skandináv idill

A finnek és a svédek közös történelme évezredes hagyományokra visszanyúló, igen szoros kapcsolat – írja Kapf Eszter a témáról szóló tanulmányában. Finnországnak az alkotmány értelmében két nemzeti nyelve van, s ezek jogilag egyenlők.

Bár a svédek Finnország lakosságának hat százalékát teszik ki, a kétnyelvű helységekben a hivatalos felhívások, közlemények, kiírások, feliratok, utcanévtáblák kétnyelvűek. A parlamenti üléseken mindkét nyelv használható. A plenáris ülésen svédül elhangzott beszédek rövidített változatát finnül is megismétlik. Fordított esetben azonban csak a finnül gyengén tudó képviselők külön kérésére és csak nekik fordítják le svédre.

A hadsereg vezényleti nyelve a finn, de az alkotmány értelmében a hadkötelest lehetőség szerint olyan csapategységhez kell vezényelni, ahol a közkatonákkal azonos nyelvet beszél. Az egészségügyben is megkívánják, hogy az alkalmazottak a beteggel anyanyelvén beszéljenek. Az egyenlőség elvére hivatkozva az alaptörvény minden állampolgárnak biztosítja a jogot, hogy a bíróságok és a közigazgatási hatóságok előtt szabadon használhassa az anyanyelvét. A finnországi svéd parlamentnek jogi kompetenciája ugyan nincs, de az országgyűlés mellett jelentős érdekképviseleti szerepet tölt be.

Svédországban 1975-ben ismerte el először a parlament a nyelvi kisebbségek létét és jogukat a saját kultúrához. A finn anyanyelvi oktatás a hatvanas években kezdődött meg, az általános iskolákban mintegy harmincezer finn anyanyelvű gyerek kétharmada tanul részben vagy egészben anyanyelvén. Néhány egyetemen van finn nyelvoktatás, de anyanyelvükön csak Stockholmban és Uppsalában tanulhatnak a finnek. Több finn helyi rádióadó, heti néhány órás televízióműsor segíti a nyelvművelést, ami töredéke a finnországi svéd nyelvű műsorok kínálatának.

(Rajcsányi Gellért, Speidl Bianka, Szentesi Zöldi László
Magyar Hírlap)

Forrás: www.commora.hu