Hírek : Mély nyomot hagyott Benes - egy kitelepített visszaemlékezése |
Mély nyomot hagyott Benes - egy kitelepített visszaemlékezése
2007.10.26. 12:21
2007.10.12. www.szentkoronaradio.com.
Freckl Györgyné nem szívesen emlékszik 1947. augusztus 17-re. Ekkor telepítették ki 3000 magyar társával együtt szülőfalujából.
Freckl Györgyné felháborodott. A hetvenöt éves izményi nő szerint ami a médiában megjelent a Benes féle dekrétumokról, az nem is lehet más, mint fölháborító. A reakciót, az első látásra, és később is igen békésnek tűnő asszonyból, a szlovák kulturális miniszter nyilatkozata váltotta ki. A szomszéd ország politikusa szerint egyetlen magyart sem lakoltattak ki, vagy telepítettek át Magyarországra csakis azért, mert magyar volt. Marek Madaric szavait több szlovákiai hírportál idézte, aki a szlovák közszolgálati rádióban az Magyar Koalíció Pártjának elnökével, Csáky Pállal vitatkozva - a Benes-dekrétumok alapján meghurcolt és a szülőföldjükről kiűzött magyarokat okolta saját pokoljárásukért, amikor azt fejtegette, a felvidéki magyarok közül csak az árulókat és kollaboránsokat költöztették át Magyarországra.
Emellett az is fölzaklatta, hogy a szlovák parlament a Benes dekrétumot érinthetetlennek nyilvánította. Az asszony egyedül él egyszerű, de tiszta lakásában. Beteges, de mint mondta, jó emberek a szomszédai, nem marad segítség nélkül. Kis konyhájában mesélt 1947 augusztusáról. - Negyed, Nyitra megye, Csehszlovákia. Itt születtem, ezen a helyen laktam 15 éves koromig. Míg egyszer csak kaptak a szüleim egy levelet, amiben az állt, hogy haza fognak minket szállítani Magyarországra. A probléma csak az volt ezzel, hogy nekünk ott volt a hazánk, ahol születtünk, annak ellenére, hogy magyarságunkat sosem tagadtuk meg.
Azt mondhatom, akkoriban jól éltünk. Édesapám 14 hold földön gazdálkodott, lovaink, teheneink voltak. A helyi szlovák hivatalnokok olyan papírokat írattak velünk alá, amelyben lemondtunk házunkról, földjeinkről. Viszont az állatokat és személyes holminkat magunkkal hozhattuk, ugyanis Szekszárdig vagonokban utaztunk - mondta, s közben kirakta az asztalra a megsárgult, korabeli hivatalos okmányokat, amelyeket szlovák és magyar nyelven is leírtak a kitelepítetteknek. Még jóformán össze sem csomagoltak, már akkor beköltöztek házukba a lakosságcsere során a helyükre került szlovákok.
A mintegy négyezer fős Negyed lakosságának hetven százaléka vallotta magát magyarnak, mindannyiuknak át kellett települni hazánkba. - Voltak, akik úgymond szlovakizálták magukat, megtagadták magyarságukat, hogy ne jussanak a mi sorsunkra. Apám öccse is így tett, emiatt össze is veszett vele édesapám. A szlovákok akkoriban nagyon ellenségesek voltak a magyarokkal szemben.
Mikor bejöttek a faluba, első dolguk az volt, hogy letépjék a magyar zászlót a templomban, és kitűzték a szlovákot helyette - idézte fel. Freckl Györgyné kicsit maga elé meredve néhány percig csendben volt, majd új emlékek jutottak eszébe: - Valósággal üvöltöttek az emberek fájdalmukban, amikor a vagonokból kinézve eltűnt a szemünk elől a falu három templomának tornya. Szörnyű élmény volt. A mai napig emlékszem azokra a percekre. Apám testvérei Csongrád megyébe kerültek, mondanom sem kell, újra kellett kezdeniük mindent, hisz az itteni házak közel sem voltak olyanok, mint amit nekünk ott kellett hagyni. Mi Kakasd mellé, Széptölgyesre kerültünk, majd néhány év múlva Izményben vettünk házat a férjemmel. A kitelepítés után kétszer volt Csehszlovákiában. Egyszer ''49-ben, majd ''51-ben. Első alkalommal megnézte a volt házukat, de először nem akarták beengedni az új tulajdonosok. Majd amikor mondta nekik, hogy itt lakott, itt minden a családjáé volt, beengedték. - A virágos kert is megvolt, amit én ápoltam. Letéptem egy szál jázmint, és többet nem mentem vissza a házhoz. Ha erre gondolok, még most is fáj - zárta történetét az asszony.
Freckl Györgyné hatvan éve jött a megyébe, nem önszántából hagyta el szülőföldjét Szláv államot akartak, magyarok nélkül Etnikailag tiszta szláv államot akartak létrehozni 1945-ben Csehszlovákia akkori vezetői, elsősorban Edvard Benes.
Benesék 1946-ban érték el, hogy Magyarország aláírja (egyes történészek szerint szovjet nyomás hatására) a csehszlovák-magyar lakosságcseréről szóló egyezményt, és ennek következményeként hatvan éve, 1947-ben kezdődött meg a felvidéki magyarok kitelepítése és a magyarországi szlovákok önkéntes kivándorlása. A történészek adatai szerint közel 90 000 magyart telepítettek ki.
Rácz Tibor
(tolnainepujsag.hu)
Forrás: Szent Korona Rádió
|