Ha az eset a megszokott kerékvágásban megy, akkor az elhatárolódásra esetlegesen felszólító Fico szóvivőjén keresztül bejelenti, hogy elhatárolódik koalíciós partnere véleményétől, mert „nem méltóak (…), de mindennek az oka Csáky agresszív politikája és az MKP.” A diplomácia vezetője ehhez talán még hozzáteszi, hogy „ a kijelentéseket negatívan értelmezi, de nem tekinti a kormány problémájának”. Ekként éljük meg tehát ezeket, a legfontosabb megjegyzés viszont a következő:
Az, hogy Slotának mennyire van hatása a közéletre, lehet vita tárgya, sőt akár semleges összegzéssel is lezárhatnánk. Abban viszont vita nélkül egyet lehet érteni, hogy Slota egész Európa legnagyobb verbális extrémistája. Fico és Kubią számára mindez bizonyára a meglepetés erejével hat, de sem Haider, sem Le Pen, sem Christoph Blocher (most nyerte meg a svájci választásokat), sem Duray Miklós, Toroczkai László vagy Vona Gábor (gárdaparancsnok) mindent összevetve sem sértenek meg más nemzeteket vagy etnikumokat, nem kívánják a „felfalatásukat” vagy pedig a bitón való függésüket. Az, amit Ján Slota művel egy kormánypárt vezetőjeként Szlovákiában, nem más, mint  sovinizmus, a maga esszenciális kivonatában. Ján Slota különlegesség és oly mértékben különc, melynek előképét az olyanokban láthatjuk, mint Dr. Sládek Csehországban, vagy ®irinovskij Oroszországban. Európában már a jóval enyhébb mértékű extrém megnyilvánulások után is vadásznak, nemhogy az olyan vulgáris megnyilvánulásokra, mint az SNS elnökéé. Ezen pedig nem változtat a realitás sem, amit Kubią azzal a véleménnyel csúsztat, miszerint „ha a Szlovák Testvériség  csak a tizedét mutatná annak a sovinizmusnak, amit a Magyar Gárda, akkor a szlovák hatóságok már beavatkoztak volna.” A Szlovák Testvériség ellen talán. Viszont a gárda mind az összes 650 tagja sem mutatta a primitív nemzeti gyűlölködés és harag akkora fokát, mint amekkorát a szlovák koalíciós párt vezetője. Ez tény, melyet monitorozni lehet.
Ezen írás szerzője mindig amellett volt, hogy mindenki azt mond, amit szeretne. A büntethetőség határa pedig legyen valamely csoport ellen irányuló gyűlöletkeltés. Viszont a büntető törvénykönyv is azt mondja ki, hogy „ az a köztisztséget betöltő személy, aki nyilvánosan nemzetgyalázást követ el, három évre terjedő szabadságvesztéssel büntethető.” Namármost a kérdés csak az, hogy az immunitást élvező visszaesőt vajon mikor veszi már észre Dobroslav Trnka főügyész?
(Schutz Peter, Sme, Felvidék Ma)