Egy-két írásomban már céloztam rá, hogy beteg a felvidéki iskolarendszer. A császár újruhájához hasonlítanám, mikor mindenki látja a problémákat, okait, de senki se akar, vagy mer ez ellen hathatós formában fellépni és igyekezni orvosolni, vagy javaslatok formájában alternatív megoldásokat alkalmazni.
Nem agitálni kell, hogy a magyar-magyar szülők és a kevert családbeliek magyar iskolákba adják a gyerekeiket, mert az ő döntéseik, csupán reájuk tartoznak ebbe a folyamatba a nagymagyaros lelkizésnek nincsen helye. Minden család a demokrácia szabályai szerint dönti el, hogy az adott közegben, a jog, a politika és a gazdaság adta lehetőségek keretein belül mi jó neki és az utódai számára. Ez a családon belüli emberjogi döntés csakis a szülőkre, a családtagokra tartozik. Ezt végre már mindenkinek, minden nagymagyarnak és az emberi érzelmekkel nagyon szívesen játszadozó politikusoknak tudomásul kéne venniük, hogy ez szuverén módon csakis reájuk tartozik, vagyis a családra. Nekünk ezt tiszteletben kell tartanunk, ha tetszik, ha nem. Nem megvenni kell a szülőket pénzen és butabeszéddel, hanem valós alternatívát nyújtani, hogy amit el szeretnénk érni (megmaradás az ezerszár éves területeinken) az a szülők saját döntése legyen. A mi feladatunk az, hogy a szülők olyan döntéshozói közegben mozoghassanak, hogy helyes döntést meghozatalát segítsük ezáltal elő. Az nem jó ha csak okoskodunk, egymást becsapva elbeszélünk egymás mellett, majd minden marad a régiben és asszimilálódunk tovább.

Miért a területi autonómia? Miért ez az egyedüli legjobb megoldás?

Ha ellenünk tudatos és nyílt harcot folytatnak, alattomos politikai eszköztár segítségével, a Felvidéki Magyar Nép teljes beolvasztása céljából a szlovákságba, vagy elüldöztetése szülőföldjéről, akkor erre sírdogálással és meghunyászkodással már nem reagálhatunk. Nekünk is tudatos és nyílt asszimiláció-ellenes harcba kell kezdenünk, ilyen, vagy olyan eszközök bevetésével, de meg kell védenünk saját érdekeinket. A ránk zúdított fájdalmat és félelmet keltő kőzáporra és a megaláztatásra megfelelő válaszokat adva, hathatos önvédelmi területi autonómia-harcba kell kezdenünk (békés eszközökkel, ameddig lehet).


Megalakult a DFÖT kezdeményező bizottsága, egy fő és a felvidéki magyarság számára a legfontosabb céllal, hogy kiköveteli a területi autonómiát és az azonos jogokat.
A Belügyminisztérium már háromszor elutasította a bejegyzését, mint polgári társulás, azzal az indokkal, hogy egy ilyen polgári társulás veszélyezteti Szlovákia területi integritását, határait és a békés együttélés elleni uszítást jelent. Természetesen, mindez nem igaz! Mi a KÖZÖS TERÜLET AUTONÓMIÁT és az AZONOS JOGOKAT hirdetjük, a belső, az országon belüli önrendelkezés szabályai szerint. Ezt ők is tudják, mégis akár a törvények megsértése árán is meg akarják akadályozni a DFÖT (DFAT) bejegyzését.

Egy idézettel folytatnám:
“Nevén nevezni egy dolgot, embert, érzést azt is jelenti, hogy beazonosítjuk, konkretizáljuk, megfoghatóvá tesszük a létezését, illetve kiemeljük a többi közül.” (A név lényegéről- Erdős Olga)

Igen, most emeljük ki az autonómia fogalmát és konkretizáljuk. Vajon kik és miért is találták ki ezt a fogalmat? Mi volt a céljuk vele? Milyen problémát szerettek volna a segítségével megoldani?

Az autonómia: „Minden eszes lény akaratának szükségszerű feltétele” – hangsúlyozza már maga Kant.

Hegel szavaival: „Ha a szabadság létező világa hűtlen lett a jobb akarathoz, akkor ez nem találja meg magát többé az érvényes kötelességekben, s rajta kell lennie, hogy csak az eszmei bensőségekben találja meg a valóságban elvesztett harmóniát. Ha így az öntudat megragadta és megszerezte formális jogát, most azon múlik a dolog, milyen jellegű az a tartalom, amelyet ad magának."

Az Andreas Gross svájci rapportőr által az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elé terjesztett angol nyelvű jelentés (kelt: 2003. április) teljes címe: "Kedvező tapasztalatok a regionális autonómiák terén, avagy az európai konfliktusmegoldás forrásai" (Positive experiences of autonomous regions as inspiration source for conflict resolution in Europe). A jelentést az ET plenáris ülése 2003. június 24-én tárgyalta, majd a témában határozatot és ajánlást fogadott el. Kimondja pl. azt, hogy a kisebbségeknek önrendelkezést biztosítva a kormányok végre közös nevezőre hozhatják a területi integritás elvét a kulturális sokszínűséggel. A 7. pont magát a címadó gondolatot idézi, miszerint a regionális autonómiák eddigi pozitív tapasztalatai az európai konfliktusmegoldás forrásainak tekinthetők. Az autonómia egy "államszint-alatti rendezés" (sub-state arragement) terméke, amely a kisebbség jogainak és kulturális önazonosságának megőrzése mellett garantálja az állam szuverenitását és területi egységét.(f.:hhrf.org)

Igen a dolgokat a nevén kell nevezni. Az autonómia többé nem maradhat tabu téma. Dzurinda szerint az autonómia szóba se kerülhet Szlovákiában, Slota a politikai autonómiával riogassa a szlovákokat, hogy az elszakadást, revizionizmust jelent és irredenta tevékenység, vagyis sérti Szlovákia területi sérthetetlenségét. Gaąparovič elnök elfogadhatatlannak tarja Dél-Fölvidéken a területi autonómia létrehozását, nincs helye effajta kezdeményezéseknek Európában. Akkor mit keresett Barcelónában, Katalónia (spanyolországi autonómia-terület) fővárosában és miért tárgyalt a katalón autonóm régió kormányával, annak elnökével José Montilloval, ha nem ismeri el a népek belső önrendelkezési jogát az autonómiára, az azonos jogokra. Ez egy farriezusi viselkedés, ami elfogadhatatlan.

Ha tetszik, ha nem, amit Ön tett Elnök Úr, vagyis meglátogatott az EÚ-ban egy spanyolországi autonóm régiót, annak kormányfőjével tárgyalt, ez egy precedens értékű cselekedett (az Ön szemszögéből nézve hiba) volt. Mától kezdve nem mondhatja azt, hogy az EÚ-ban nincsenek jól működő és életképes területi (regionális) autonómiák, a nemzetek, vagy nemzetrészek, a terület minden polgárának a belső önrendelkezés jogi szabályai szerint létrejövő megoldásai.
Katalónia a spanyol gazdaság motorja, Szlovákia és Spanyolország közötti árúcserének az egyharmada innem származik. Tehát egy jól működő autonón területről. Dél-Fölvidéknek megvan minden adottsága, hogy mint szabad régió, autonóm terület szintén Szlovákia gazdasági motorjává váljék.
Ne a nacionalizmus, hanem a józan ész uralkodjon, az Ön, az Önök döntései felett. A nemzeti, az etnikai, a jogi és a gazdasági problémákat nem lehet állandó jelleggel az un. rossz történelmi tapasztalatokra hivatkozva, kettősmércét alkalmazva lesöpörni az asztalról a területi autonómia és az azonos jogok témáját.

A szlovák politikusoknak egyszerűen tudomásul kell venniük, hogy a dél-szlovákiai régiónak joga van a belső önrendelkezésre, minden ott élő polgárának az azonos visszavonhatatlan jogokra és a területi autonómiára, saját parlamenttel, kormányával, önigazgatási szerveivel.

Békésen kérjük ezeket a jogokat, az azonos elbírálást, a SK hatályos alkotmányának a tiszteletben tartása mellett. A belső , a határok megváltoztatása nélküli önrendelkezést az alkotmány nem tiltja, tehát a demokrácia szabályai szerint, ami nincs tiltva azt szabad. Közös területi autonómiát, azonos jogokat akarunk. EÚ-ban rengeteg regionális autonóm terület létezik, amelyek ilyen, vagy olyan eszközök latbavetésével kiharcolták, kikövetelték az autonómiát, számunkra ezek a megoldások precedens értékűek, tehát amit szabad Nyugat-Európában, azt szabad Közép-Európában is, hiszen egy közös Európában élünk. Ott van Katalónia, Dél-Tirol, Skócia, Koszovó és Dél-Fölvidék is.

Marlowe: “Az ember annyit ér, amennyit változtat a világon.”

A böjtölésnek vége van, induljon a békés autonómia-harc!


Bósza János DFAT
Forrás: Commora Aula