Első természetfotósunk, DIVALD KÁROLY (Selmecbánya, 1830. nov. 2. – Eperjes, 1897. nov. 7.) az egri Líceumban kezdte tanulmányait, majd Bécsben szerzett mesteri oklevelet gyógyszerészetből és vegyészetből. Először patikát bérelt Bártfán, majd egy 1860-ban vásárolt használt, kezdetleges fényképezőgépen sajátította el a fotózás szakmai alapfogásait, iskola és mester nélkül. Először egy fedett csűrben gyakorolta a mesterséget, de 1865-ben már felső- és oldalvilágítással ellátott üvegműtermet rendezett be Eperjesen. 1871-ben – a kor igényeinek megfelelően – portréműtermet nyitott. Rövidesen a korabeli fényképezésnek egy egészen új, általa kitalált útjára lépett: első természetfotósunk lett. Táj- és városképei nagy feltűnést és tetszést keltettek. Elsőként jutott fel kamerájával a Magas-Tátra hegyormaira. 1890-től már képeslapokon árulták tátrai tájképeit. Tevékenységének izgalmas területe lett a barlangfotózás. A Tátra cseppkő- és mészkőbarlangjait a kutatók az 1880-as években kezdték feltárni. Divald mindig velük tartott és fényképsorozatokat készített a dobsinai, a szepesbélai és az aggteleki barlangokról. A sokszorosítás technikáját, a fototípia, azaz fénynyomat készítést Münchenben sajátította el és 1878-ban már saját nyomdájában készítette azokat. Divald elsőként foglalkozott a felvidéki műemlékek megörökítésével is. Fényképei a régészet és művészettörténet pótolhatatlan dokumentumai lettek. Gyermekei közül három fia is a fényképezést választotta élethivatásul, és a század végére az eperjesin kívül Bártfafürdőn, Tátrafüreden, Iglón és Budapesten is működött „Divald- fényirda”.