Finnország csaknem hét évszázadon át, a XII. századtól egészen 1809-ig a svéd királysághoz tartozott. 1809-ben – jórészt a napóleoni háborúk miatt – az orosz cár fennhatósága alá került, majd 1917-ben nyerte el függetlenségét. Az országban jelenleg mintegy 290 ezer svéd él, a teljes lakosságnak megközelítően 5,5 százaléka.

A közös múlt, a közös történelmi-kulturális örökség, valamint a finnek toleranciájának eredménye, hogy az ország alkotmánya szerint a finn mellett hivatalos államnyelv maradhatott a svéd is. A finn nyelvtörvény rendelkezése szerint egy település akkor számít kétnyelvűnek, ha az ott élő kisebbség számaránya eléri a nyolc százalékot vagy a 3000 főt. A 160 ezres Turkuban (Abo) mintegy 8000 svéd ajkú él, ez a város lakosságának csupán öt százaléka, ám mivel eléri a háromezer fős korlátot, a svéd nyelv Turkuban a finnel azonos státusú, s az élet minden területén hivatalosan használható.

Külön érdekesség, hogy mivel a finn és a svéd nyelv Finnországban azonos jogokat élvez, a törvények értelmében vannak olyan települések is – így például a nyugati tengerparton fekvő kisváros, Närpes (Narpioo) –, ahol a finn nyelvet beszélők számaránya nem éri el sem a nyolc százalékot, sem a 3000 főt, s így csak a svéd nyelv használható hivatalosan! Kétnyelvű státusát csak akkor veszíti el egy település, ha a kisebb nyelvet beszélők száma hat százalék alá sülylyed. A finn parlamentben mindkét nyelv egyenrangúan használható. A svédek elsődleges politikai szervezete a Svéd Néppárt (Svenska Folkpartiet), amely 1979 óta folyamatosan a kormánykoalíció része, ám több más politikai pártban is vannak svéd képviselők.

Az érdekképviselet további fontos szerve a finnországi svéd parlament (Finlands Svensk Folkting), amely folyamatosan vizsgálja a svédek helyzetét, s állásfoglalásaival gyakran hívja fel a figyelmet a svédek nyelvi jogainak megtartására.

Finnország kétnyelvű területein az állami tisztségviselők számára mindkét nyelv ismerete kötelező, így a svéd nyelvű ügyintézés sehol sem ütközik akadályba. Hasonló a helyzet a szociális szférával is: az egészségügyi intézményekben, szociális otthonokban, idősek otthonában szintén mindkét nyelven biztosítani kell az ellátást. A demokratikus elvek az oktatásban is jelen vannak. Ha a diák saját körzetében nem indul anyanyelvi osztály, közlekedési költségeit a másik körzetbe saját önkormányzata fedezi.

Finnország 4300 iskolája közül 295 svéd tanítási nyelvű, az oktatási rendszer egyik sajátos vonása pedig az, hogy a finnek és a svédek kölcsönösen tanulják egymás nyelvét. Ez többnyire az általános iskola hetedik osztályától történik heti 2-3 órában.

De vannak egyéb technikák is. Ilyen például az úgynevezett „anyanyelv-megerősítési” program, amelyet többnyire a svéd tanítási nyelvű iskolák kínálnak azoknak a vegyes házasságban született gyermekeknek, akik odahaza a családban elsősorban finnül beszélnek, s ennek következtében svédnyelv-tudásuk alacsony szintű. Számukra az iskola az első két évben heti két órával többet biztosít svéd nyelvből.

Jelentősek az úgynevezett „bemerítő” programok is, amelyek lényege az, hogy a svéd többségi környezetben élő finn diákok az általános iskola első két évében intenzíven tanulnak svédül. (Hasonló bemerítő programok finn környezetben élő svéd diákok számára is vannak.) Hogy a finnországi svédek körében az identitás megőrzése milyen tudatosan történik, annak egyik szembetűnő jele, hogy míg az 1970-es évek elején a vegyes házasságokban született gyermekeknek csupán 40 százalékát regisztrálták svéd anyanyelvűként, s még ennél is kevesebbet írattak közülük svéd iskolába, ma nagyjából 60 százalékukat regisztrálják svéd nyelvűként, s csaknem 70 százalékukat íratják svéd tanítási nyelvű iskolába.

Finnországban három svéd tanítási nyelvű egyetem is van: a turkui Abo Akademi, a Svéd Közgazdasági Főiskola, valamint a Svéd Társadalomtudományi Főiskola. Ezekben az intézményekben a felvételi követelmények közé tartozik mind a diákok, mind a tanárok számára a svéd nyelv magas fokú ismerete. De léteznek kétnyelvű egyetemek is – például a Helsinki Egyetem, a műszaki egyetem, az állatorvosi egyetem, az Ipar- és Színművészeti Főiskola, illetve a Sibelius Zeneakadémia –, amelyeken meghatározott számú svéd nyelvű katedra működik, s a szemináriumokon, tesztek írásakor, szóbeli vizsgák alkalmával vagy éppen a szakdolgozatírásnál minden hallgatónak joga van a saját anyanyelvét használni.

A finnországi svédek kulturális életének egyik meghatározó eleme a sajtó. Finnországban svéd nyelven kilenc napilap jelenik meg, s ezek együttes példányszáma meghaladja a 140 ezret. Ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden második svéd anyanyelvű állampolgárra jut egy svéd nyelvű napilap. Finnországban emellett hat államilag, illetve önkormányzatilag finanszírozott svéd színház működik, amelyek közül a legjelentősebb a helsinki Svéd Nemzeti Színház.

A nyelvi szabályozás a vallást sem hagyta érintetlenül. 1923-ban borgai (Porvoo) székhellyel kialakítottak egy olyan egyházmegyét, amely – a svéd nyelvű területek meglehetős földrajzi szétszórtsága ellenére – az ország összes svéd vagy kétnyelvű településének egyházközségeit magában foglalja. Mivel a törvények szerint a hadköteleseket olyan egységhez kell irányítani, ahol anyanyelvükön vehetnék részt a kiképzésben, a svéd besorozottak számára Dragsvikban létrehoztak egy svéd vezénylési nyelvű laktanyát.

E számos kedvezménynek azonban a svéd nyelvhez és kultúrához való kötődésen túl további hozadéka is van. Finnországban a svédek körében lényegesen kevesebb a válás, alacsonyabb a munkanélküliség, és jóval magasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, mint a finneknél.

Egy 2001-es tanulmány pedig bebizonyította, hogy a svéd nők átlagosan csaknem nyolc, a férfiak pedig hat évvel tovább élnek, mint a finnek. A jelenséget elsősorban azzal magyarázták, hogy a sűrű szövetű svéd intézményrendszer és kiterjedt civil szféra biztonságérzetet nyújt a svédek számára, s jelentősen növeli bennük a társadalmi összetartozás érzését, valamint az önbecsülést.

Vincze László
(Magyar Nemzet)

Kapcsolódó információ:

Nyelvhasználati jogot követel az ügyészségen és a rendőrségen az MPSZ

A Diszkriminációellenes Bizottsághoz fordul a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete, ha a helyi és megyei rendőrségeken, a csendőrségen és az ügyészségen nem biztosítják az anyanyelv használatának lehetőségét. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki elnöke elmondta: a jogszabály értelmében a közintézményeknek tolmácsot kellene alkalmazniuk azért, hogy biztosítani tudják a szabad kommunikációhoz való jogot. Gazda szerint: a jegyzőkönyvek összeállításánál a kihallgató rendőr, ha nem érti a magyar nyelvet, akkor a jegyzőkönyvbe teljesen más történet kerülhet be, ezért igényt tartanak arra, hogy az említett intézményekben a törvénynek megfelelően alkalmazzanak tolmácsokat. A sepsiszéki MPSZ elnöke közölte, ha kérésüket év végéig nem teljesítik, akkor a Diszkriminációellenes Bizottsághoz fordul.

Erdély Ma, 2007.szeptember