(áltudományos fejtegetés)

Kellett hozzá egy csipetnyi mazochista hajlam is, de végigolvastam Csáky Pál és Simon Zsolt szópárbaját, most pedig vakarom a fejem búbját. Simon érvelésének egyik visszatérő eleme az MKP népszerűségének a folyamatos csökkenése, ezen a logikai úton továbbhaladva a napnál is világosabb az olvasók számára, hogy Csáky és csapata szorgalmasan masírozik az Armageddon felé vezető úton. Hiszen az MKP stabil tíz- tizenegy százalék helyett állítólag már hét környékén jár, egy év múlva akár leeshetnek a választási küszöb alá is. Itt kérem szépen már az utcán kolduló egykori magyar politikusok réme fenyeget, akik tovább növelik a munkanélküliségi rátát. Ki állíthatja meg a gyászos folyamatot? Természetesen a magyar nemzet reménysége, Bugár Béla, aki tekintélyt parancsoló fellépésével begyalogol a televízióba, szózatot intéz a néphez és máris ömleni fognak a szavazatok. Magyar és szlovák szavazatok, tegyük hozzá és el is érkezünk a kritikusok egyik szívfájdalmához. Sokan ugyanis meg vannak győződve arról, hogy az MKP a szlovákok számára is elfogadható politikai program nélkül olyan szavazókat veszít, akiket korábban már megszerzett. Ezt a csoportot már Tolkien is ismerte és a Gyűrűk urába is belefoglalta a nevüket, ők az észrevehetetlen erő, a Holtak birodalmának szellemei.

Soha senki nem állapította meg, mennyi szlovák szavazott az MKP-ra (vagy ha igen, akkor nem tudok róla, kíváncsian várom az adatokat). Az én meggyőződésem, hogy ezek a szavazók legfeljebb mutatóba akadnak, mindezt bebizonyítani persze nem lehet. Kivéve, ha populista módon egymás mellé rakjuk az egyes kerületek népességét (mondjuk ebbe beletartoznak a fiatalkorúak is) és a 2006-ban az MKP-ra adott szavazatokat. Valahogy így:

A magyar megyékben (minő meglepetés…) a szlovákiai magyar párt csehül áll. Azt kéne nagyon sürgősen kitalálnia, hogy mivel szólítja meg azt a rengeteg magyar szavazót, akik az identitásuk miatt szavazhatnának rájuk. A statisztika egyáltalán nem utal rá, hogy milyen számban választották szlovákok a magyar pártot, a többé-kevésbé színszlovák megyéket nézve azonban a tendencia nyilvánvaló. Szlovák szavazók léteznek, méghozzá pár ezren. Ők Bugár szimpatikus mosolyát választották egykoron, vagy imponált nekik, hogy az MKP minden belső vitától mentesen lavírozott a szlovák politika mocsarában. Mára nem maradt nekik semmi vonzó a pártban, tovább is álltak íziben. A sirámok legújabb fajtája szerint az MKP nem szlovák- kompatibilis. Szerintem éppen elég nagy baj az, hogy a párt még a magyaroknak sem felel meg ebben a formában... tessék végre kitalálni egy normális, csak és kizárólag a kisebbségi szavazóknak szóló programot! A szlovákok tömegesen soha az életben nem fognak magyar jelöltre szavazni, legyen az illető akár galamblelkű, mint A. Nagy „háromkoronás” László, vagy keményvonalas, mint Duray „irredenta” Miklós. Bugárt ebből a szempontból a kivételt jelentő szabálynak is felfoghatjuk, az MKP ha újabb eklektikus sikerre hajt, pártelnöknek megnyerhetné esetleg Rák Vikit (karizmatikus nőszemély, ez amúgy is divat mostanában). Ami pedig a politikai programot illeti, az legyen kellően rugalmas. Simon szerint Duray a tönk szélére vezette az Együttélést a radikális programjával. Nos, a liberálisok az ellenkező oldalról megjárták ugyanezt az utat. Tessék végre ezt szem előtt tartani.

(ami miatt pedig igazándiból kezdhetünk aggódni, az a koalíciós potenciál)