A megható, és tartalmában több mint értékes megemlékezés műsorát Fliszár Petronella, a Victoriai Emberjogi Alap elnöke állította össze, dicséretre méltó választékossággal. Emlékeztek a sokezer ártatlan, többségükben délvidéki civil lakosra, akiket korra, vagy nemre való tekintet nélkül, pusztán azért öltek meg, mert magyarok voltak.

A vérengzést túlélőknek ma sem adatik meg, hogy szeretteik sírjához virágot vihessenek, mert a sírokat nem találják! „A padsorokból hallható feljajdulások és sírások mutatják, hogy az emlékek és fájdalmak nem halványulnak” – nyilatkozta egyik jelenlévő.

A sok együttérzéssel kifejezett, elmondott vagy felolvasott írás között elhangzott Rácz Szabó László, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjának Csak önmagára számíthat a délvidéki magyar című írása is, melyet Ferenczy Zsuzsa, az MVSZ Etikai Bizottságának elnöke tolmácsolt a megjelenteknek. Trianon kényszerítésének következménye, hogy délvidéki magyar testvéreink máig is kiszolgáltatottak saját otthonaikban.

Egyre többen és többen szereznek tudomást a „partizánok” kegyetlen magyarirtásáról és a háborús bűnösök elmaradt számonkéréséről. „A megemlékezés erősítette azt a gondolatot, hogy nem szabad megengednünk hőseink, szeretteink emlékének elfelejtését – emlékeznünk és emlékeztetnünk kell” – mondta Ferenczy Zsuzsa. Budapest, 2007. november 25.,

MVSZ Sajtószolgálat