2007.11.29
Nem kérné senki a kettős állampolgárságot, sem az autonómia törekvések támogatását. S nem lenne olyan-amilyen, de mégis a demokratikus felé hajló kisebbségi közéletet.”
„A szakadékot – mondtuk – nem lehet két lépésben átugrani. Ha most nem kap segít­séget és politikai támogatást Tőkés László és a bátrak körülötte, elhúzódhat nemcsak az er­délyi, hanem a többi kisebbség folyamatos leépülés állapotából való felemelkedése is.”
Három és fél év után felcsillant a remény: Tőkés László EP képviselő lett.
A kisebbségi többpártrendszer „bejáródása” Erdélyben még hátra van.
Tegnap a Háromszék c. napilapban B. Kovács András fején találta a szöget. Megálla­pítja, hogy „az uniós parlamenti választások után a romániai magyar közélet, merőben új szerkezetűvé válhat”. Úgy látja, hogy a „vasárnapi választásokon közösségünk alighanem kitalált a zsákutcából, melybe eddigi „féloldalas”, egyik lábára sántító, sőt, kancsalító köz­képviselete vitte bele, s mely már-már kétségessé tette, hogy nagy tervét, önmaga társnem­zetté emelését valaha megvalósíthatja-e. Az erdélyi magyarság emancipációs potenciáljáról, jogvédelmi igényszintjéről állíthat ki ugyanis derűlátásra okot adó bizonyítványt a vasárnapi eredmény. Hogy egyenjogúsításra és önrendelkezésre törekvésünkben hol a megállás, arról ezentúl nem lehet az eddigi szűkkeblű és kishitű módon vélekedni, mivel legitimitást nyert egy olyan, új horizontokat nyitó második vélemény és álláspont is, melyet eddig legszíveseb­ben leírtak volna magyar ellenfelei, mi több, iparkodtak „egységbontásnak" meg hasonlóknak minősítve meg is rágalmazni”.
A korszakváltásnak nevezhető vasárnapi EP választások nyomán Erdélyben, de a Vaj­daságban is nyitva marad a kérdés: hogyan lehet működő, demokratikus többpártrendszert kiépíteni egy kisebbségi közösségen belül? Ezt bizony, mármint a demokratikus kisebbségi többpártrendszert a kisebbségi politikai elit egymagában nem tudja megvalósítani.
A VMDP szerint arra van szükség, hogy egy a helyi többség dominanciájától mentes nem-területi autonómia keretében érvényesüljön a demokratikus kisebbségi többpártrendszer. Azért kell nem-területi autonómia, mert annak a képviselőtestületébe a magyar választók névjegyzéke alapján, maguk a magyarok választhatnak képviselőket. Olyanokat, akik a nem­zeti önazonosságuk megőrzésével összefüggő kérdésekben nekik, nem pedig a helyi többségi elitnek tartoznak felelősséggel.
De, ez nem elég. Szükség van arra is, hogy az országos parlamentben érvényesüljön a számarányos képviselet elve, a szavatolt képviselői helyek választójogi intézménye.
A magyar választók névjegyzéke alapján lebonyolított többpárti választásokat köve­tően a parlamentben munkálkodó képviselők természetesen az autonómia tanácsának legiti­mitására és irányítására építve, a nemzeti parlamentben is megjeleníthetik a közösség nemzeti önazonosságának megőrzését célzó kisebbségi érdekeket.
Aki autonómiaügyben a-t mond, az a továbbiakban mondjon b-t is. Az erdélyi politikai elit pluralizálódása után autonómiaügyben de a számarányos parlamenti képviselet dolgában is tovább kell lépni. A kisebbségi közösségeken belül, de Budapesten is.
Arra ugyanis a határ mindkét oldalán hiába várunk, hogy a helyi többségi politikai elit majd enged. Nem enged! De, hogy követelésünk demokratikus, kiváltképp nem lehetetlen, arra jó példa Horvátország. Ahol a nemzetközi közösség nem kis erőfeszítéseinek köszönhe­tően, működnek a kisebbségi önkormányzatok és a számarányos képviselet is. Horvátország­ban is vasárnap bonyolították le a választásokat. A kisebbségek pártjai már negyedszer verse­nyezhettek a szavatolt parlamenti helyekért.
A magyar-magyar viszonyokban bekövetkezett (kikényszerített) korszakváltás, köz­jogi értelemben csak akkor válik hasznunkra, ha összefogunk. Az összefogásnak azonban csak jó ügy érdekében van értelme. Nem szoktunk hozzá, de meg kell kezdeni. Elsősorban a kisebbségi közösségen belül, de a következő lépésben a kisebbségi közösség és a magyaror­szági kormány, illetve a magyar politikai elit között kell létrehoznunk a hatékony célirányos együttműködést. Mind az autonómia, mind a számarányos parlamenti képviselet ügyében. Hogy ez sem lehetetlen, s hogy főleg nem haszontalan, arra jó példa Orbán Viktor részvétele az erdélyi EP választási kampányban.

Dokumentumok:

Sebestyén Imre:
Tartományi támogatás

Kedves Olvasóink, tudatom, hogy a tartományi tájékoztatási titkárság fütyül Önökre, a Vajdaság Ma látogatóira. Mind a tizenkétezrükre. Miközben ugyanis más alapítványok, in­tézmények segítségére vannak médiumunknak, hogy folyamatosan tájékoztassuk a vajdasági – s nemcsak vajdasági – magyarokat, addig a tartomány, amelytől leginkább elvárható lenne, hogy segítségünkre legyen ebben a munkában, folyamatosan utasítja el pályázatainkat a már számunkra megszokott szöveggel, hogy „értesítjük önöket, hogy nincs lehetőségünk anyagi­lag támogatni projektum-javaslatukat” (aláírás: Milorad Đurić tartományi titkár).
Sietek! elő származó jövedelme, az internetes hirdetési piac Szerbiában pedig még nem járódott be úgy, hogy számottevő jöve­delemforrásként számítani lehetne rá, mint másutt Európában, a médium működtetéséhez te­hát támogatások kellenek. Az egyetlen vajdasági magyar (kizárólag) internetes újság 2003 óta, tehát négy éve már ezeknek a támogatásoknak köszönhetően működik, frissül szüntele­nül, minden áldott nap. S eközben, a lassanként fél évtized alatt a Vajdaság Ma a tartománytól csak egyszer kapott támogatást, akkor is csak egy (talán megmaradt) kisebb összeget.
Nemrégiben olvashattuk a tartományi kormány honlapján a Vajdaság Ma által is átvett információt, hogy a tájékoztatási titkárság saját bevallása szerint milyen derekasan kiveszi a részét a kisebbségi lapok támogatásából. Rájuk is fér, hiszen még ha van is lapeladásból és hirdetésből származó bevétele, kispéldányszámú kisebbségi lapot kiadni csak abból bizony nem lehet.
A Vajdaság Mának vannak előnyei és hátrányai a többi vajdasági magyar írott vagy elektronikus médiummal szemben. Előnye, hogy az eseményt követően tüstént tájékoztathat. Az olvasónak, nézőnek, hallgatónak nem kell megvárni az újság megjelenését, sem a híradó­kat. Előnye az is, hogy miközben a lapok példányszáma állandóan csökken, e médiumnál az olvasottság folyamatosan és biztosan növekszik. Hátránya, nagy hátránya, hogy Vajdaságban még nincs annyinak internet hozzáférése, mint szeretnénk. Tehát nem juthat hozzá minden olvasó a Vajdaság Mához. Ám a helyzet e téren is szinte hónapról hónapra javul. Előnye, hogy miközben a rádiók és tévék műsorukat csak korlátozott területen, behatárolt számú hall­gatónak, nézőnek sugározzák, a lapokat csak Vajdaságban terjesztik, addig az internetes mé­dium a világ bármely pontján olvasható, s bárhol is éljenek a vajdaságiak, friss híreket kap­hatnak otthonról. Lehet folytatni az összehasonlítást, de felesleges, mert mint ahogy az írott és elektronikus sajtó jól megvan egymás mellett, úgy egészíti ki és teszi színesebbé az internetes médium a vajdasági magyar tájékoztatást.
A Vajdaság Ma azonban más szempontból is javít a vajdasági magyar tájékoztatás összképén. Megvan az olvasó által elvárt független és kritikus hang – igaz, jórészt még min­dig csak nagyszerű lehetőség formájában, mert a szakmai építkezéshez is pénz kell.
Mi pedig megvárjuk, hogy minderre lassacskán a tartományban is rájöjjenek, amikor arról hoznak határozatot, hogy szerintük mely médiumok támogatására lesz „lehetőségük”. Pályázatainkat ugyanis továbbra is rendületlenül beadjuk, s a tartományi támogatásra pedig – legyen az akár jelképes is - fiatal és egyre gyarapodó olvasótáborunk nevében bizony igényt tartunk.
(Vajdaság Ma)
!
Az okmány meghagyja a lehetőséget az elektorok útján való választásokra azok számára, akik ezt jó megoldásnak tartják, de lehetővé teszi a kisebbségi választói névjegyzék létrehozását, s az annak alapján történő közvetlen választást is azok számára, akik így akarnák. A nemzeti tanácsok nem kívánnak lemondani a nagy volumenű valódi és racionálisan dimenzionált határkörről a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a nyelvhasználat területén. Más szóval Józsa úgy látja, hogy túl kell haladni a nemzeti tanácsoknak a jelenlegi csupán tanácsadói szerepét, mert ez már nem elégíti ki a nemzeti közösségeket. Józsa egyebek között kiemelte, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvénynek világosan meg kell határoznia a testületek pénzelését a költségvetésből.
(Vajdaság Ma)
&nbs! p;
Az uniós előírások értelmében a tagállamok illetékes hatóságainak gondoskodniuk kell arról, hogy a menedékjogért folyamodókat a saját nyelvükön világosítsák fel a vonatkozó ren­delkezésekről. Ezt eddig Németországban nem emelték be az érvényben lévő jogrendbe. De a menekültek megfelelő élelmezésére és ruházattal való ellátására sem fordítanak kellő figyel­met Németországban, habár ez a probléma - Magyarország kivételével - felmerül az új uniós tagállamokban is.
Az Európai Unió brüsszeli bizottsága ostorozta azt az Ausztriában és Németországban bevezetett gyakorlatot is, amely korlátozza a menekültek mozgásszabadságát. Ennek ellenére a Bizottság egyelőre nem tervezi eljárás megindítását, hanem csupán felszólította az érintett kormányokat menekültügyi politikájuk uniós harmonizálására.
Ez leginkább a tájegység szempontjából fontos. Előzetes megmérettetés, azaz belső választás hiányában ugyanis a székelyföldi magyarság ráfázott már az RMDSZ hamis egy­ségdemagógiájából eredő kontraszelekcióra.
Nem valószínű, hogy a Magyar Polgári Párt esetleges bejegyzése nyomán a politikai alakulat közigazgatásilag kiválóan felkészült jelölteket állít majd, de serkentheti a legjobbak megtalálását. Így a Székelyföld szerepe felértékelődhet, a régió olyan húzóerővé válhat, amely révén méltán töltheti majd be a belső anyaország szerepét. Arról nem is beszélve, hogy hátszelet kaphat majd az RMDSZ által többnyire a program! ja lapjain rögzített betűk szintjén felvállalt területi autonómia ügye. Amelynek az ellenzék erősödő jelenléte még nem letéte­ményese, de kovásza azért lehet.
Tíz év legitimitásvitájának letisztulása azt is lehetővé teszi, hogy a majdani parlamenti választásokon se legyen kontraszelekció. Ami jó az RMDSZ-nek, a leendő MPP-nek, de leg­főképpen a Romániában élő magyarságnak.
(Krónika)
forrá: VMDP hírlevél