Történt, hogy a prefektúra elutasított egy föld-visszaigénylési kérést, mivel a jogosultságot igazoló dokumentumok magyar nyelven voltak megfogalmazva. Az ügyben eljárást kezdeményező Kincses Előd bejelentette: a többnyelvűségért felelős (román) EU-biztosnál, valamint a miniszterelnöknél és az államfőnél is panaszt tesz a történtek miatt. „Nevetséges a vád” – válaszolt a kormánybiztos, aki azt állítja: az esetnek semmi köze a nyelvhasználathoz, a birtoklevél kiállításával azért késlekednek, mert a tulajdonjog nem tisztázott.

Több mint diszkrimináció

Romániában tilos az etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés, erről régebbi és újabb jogszabályok is rendelkeznek. Következésképpen a „kisebbség” jogegyenlőséget élvez a „többségi nemzettel” a nyelvhasználat tekintetében is (elméletileg legalább is) – minden diszkriminációs kísérletet törvény szerint büntetnek. „Az állampolgárok között ugyanis csak akkor lehet tényleges egyenlőség a nyelvhasználatban, ha egy állampolgárnak sem kell az anyanyelvén kívül más nyelvet megtanulnia azért, hogy alapvető állampolgári jogaival élhessen. Az államalkotó többség számára ez természetes, de a jog a kisebbségi nyelvet beszélőket is megilleti” – írja Vizi Balázs Az európai integráció és a kisebbségi nyelvek című tanulmányában (Kisebbségkutatás, 2004., 1. szám).
A kisebbségi nyelvhasználat tiltása tehát diszkriminációs cselekedetnek minősül, és ennek megfelelően büntetik is. „Bebizonyosodott azonban, hogy ez túl kevés, az etnikai csoportok védelmében kifejezetten az ő jogaikat garantáló jogszabályokat kell elfogadni. A kisebb nyelvek eltűnése ugyanis Európa kulturális örökségét, gazdagságát és sokszínűségét veszélyeztetné” – vélekedik Liliana Bogdan politikai szakértő (Capital, 2007., 46. szám). Ebből a megfontolásból születtek azok az európai szintű jogszabályok és keretegyezmények, amelyek a kisebbségi nyelvhasználat letéteményesei, és amelyek kiegészítik a nyelvhasználatról is rendelkező törvényeket, amilyeneket korábban több országban elfogadtak (nálunk például a 2001. évi 215-ös számú közigazgatási törvény a 17. cikkelyben szabja meg a kisebbségi nyelvhasználat feltételét, a 20 százalékos arányt a többségi lakosság lélekszámához viszonyítva).
Románia elsőként a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt ratifikálta (az 1995. évi 33-as számú törvényben). Idén pedig nálunk is kötelezővé váltak a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának előírásai, a 2007. évi 282-es számú törvénynek megfelelően. Bár az elsőként említett jogszabályban is számos olyan kitétel van, amely a nyelvhasználatot szabályozza, nyilvánvaló módon mégis az idén érvénybe lépett dokumentum a fontosabb a kisebbségek nemzeti identitásának megőrzése szempontjából.

Vállalások... és ellentmondások

A Charta előírásainak megfelelően Románia biztosítja a magyar nyelv széleskörű használatához való jogot. Az élet minden területét érinti a jogszabály: a tanügyet ugyanúgy, mint az igazságszolgáltatást, közigazgatást, közszolgáltatásokat, kommunikációt, kulturális, gazdasági és szociális tevékenységeket, valamint a határokon átnyúló kapcsolatok létesítését. Az alapelv, hogy minden szinten lehetővé kell tenni a kisebbségi vagy regionális nyelv használatát, akár törvényszéki ügyről, akár hivatalos dokumentum megfogalmazásáról, akár munkavállalói szerződésről, akár a vállalaton belüli nyelvhasználatról van szó. Románia egyelőre nem tesz eleget a Charta minden előírásának, például a munkatörvénykönyv tételesen kimondja a 16. cikkely első bekezdésében, hogy „a munkaszerződés a felek megegyezése alapján, írásban, román nyelven köttetik”. A vallási szabadságról rendelkező, 2006. évi 489-es törvény megszabja ugyanakkor, hogy az egyházak képviselői kötelező módon románul tartják a kapcsolatot az állammal. Szintén a románt jelöli meg mint egyedüli hivatalos nyelvet az adótörvénykönyv és a közigazgatási törvény is – utóbbi a 76. cikkely 5. bekezdésében írja elő, hogy a hivatalos dokumentumokat román nyelven kell megfogalmazni.
A közigazgatás intézményeire háruló feladatok – a Charta szerint-
Románia kötelezte magát, hogy ahol valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozó, jelentős lélekszámú közösség él, betartja a következőket:

• Biztosítják az ügyintézés lehetőségét a nemzeti kisebbségek nyelvén. Ezért a közönségszolgálati osztályon olyan köztisztviselőket foglalkoztatnak, akik értik és beszélik az adott régióban használatos nyelveket.
• Elfogadják a kisebbségi nyelven megfogalmazott beadványokat. A hatóság ugyanezen a nyelven köteles válaszolni.
• Érvényesként elfogadnak minden dokumentumot, amely a kisebbségek nyelvén íródott, és amely az ügyintézést elősegíti.
• A típusnyomtatványokat kisebbségi nyelven is hozzáférhetővé teszik. Ezeket az adott nyelven kitöltve lehet a hatóságoknál előterjeszteni. A közérdeklődésre számot tartó hatósági dokumentumokat a kisebbségek nyelvén is közzéteszik.
• Engedélyezik a közigazgatási szerveknek, hogy dokumentumaikat egy regionális vagy kisebbségi nyelven fogalmazzák meg.

A magyar képviselőket nemigen érdekli

Mindezekből egyelőre vajmi kevés teljesül. Magyar nyelvű formanyomtatvány jószerével nem létezik, a közigazgatási szervek dokumentumai románul íródnak. Ugyan jó esetben lefordítják magyarra, de a legtöbbször sajnálatos módon nyelvtanilag hibásan, ami jelzi a magyarul tudó szakemberek hiányát. S bárha lehetőségük lenne rá, a magyar tanácsosok sem igen élnek nyelvhasználati jogukkal.
Marosvásárhelyen igencsak érdekes a helyzet, lévén, hogy a megyeszékhely képviselő-testületében a magyar tanácsosok száma nagyobb a románokénál, míg a megyei tanácsban kisebb. Egyik testületben sem hallani magyar felszólalásokat, bár a megyei tanács Virág György elnöksége idején fordítóberendezést vásárolt, és tolmácsot is szerződtetett. „Minden gyűlés előtt fontosnak tartottam magyarul elmondani, hogy bármelyik nyelven hozzá lehet szólni a vitához. Azonban a tolmácsnak semmi munkája nem akadt, végigunatkozta az üléseket, nem volt amit fordítania” – idézte fel kérésünkre a 2004 előtti helyzetet Virág György. A tanácsosok döntő többsége nem akarta vagy nem merte (?) bevállalni a dolgot, sem 2004 előtt, sem az után, csak nagy ritkán, figyelemfelkeltő szándékkal – és főleg a sajtómegjelenés kedvéért – hangzanak el magyar nyelvű mondatok. Munka szintjén kifejezetten a román a használatos mindkét testületben, ami sok mindent elmond arról, hogy képviselőink és tisztviselőink mennyire érzik fontosnak élni anyanyelv-használati jogu(n)kkal.

(Farczádi Attila,Központ)  Szent Korona Radio