Ennek okát egyrészt abban látom, hogy a kérdéskör aktuálpolitikai jelentõsége folytán a témával foglalkozó szerzõk elsõsorban a nyugat-európai, modellértékûnek tekintett megoldásokat kívánták tanulmányozni, és másodlagosként kezelték az ebbõl a szempontból irrelevánsnak tekintett, távoli országokban, eltérõ társadalmi, politikai és jogi keretek között mûködõ megoldásokat. Másrészt, az utóbbiakra vonatkozó megbízható információk és alapdokumentumok még az internet biztosította lehetõségek mellett sem tekinthetõek mindenki számára hozzáférhetõnek, és valószínûleg kevesen rendelkeznek megfelelõ háttérrel egy ilyen igényû kutatáshoz.

Az alábbi tanulmány a kérdés globális összefüggésben való vizsgálatát tûzte célul.

1 Elsõ fázisban, az autonómia-megoldások jegyzékének összeállításakor a Minority Rights Group által szerkesztett World Directory of Minorities,

2 illetve Ruth Lapidoth Autonomy – Flexible Solutions to Ethnic Conflicts,

3 Hurst Hannum Autonomy, Sovereignty, and Self-Determination.

The Accomodation of Conflicting Rights4 és Documents on Autonomy and Minority Rigths5 címû munkák szolgáltak kiindulópontul.

Elõzetes ismereteim és az említett mûvek alapján összeállított listát késõbb részben nyomtatásban, részben az interneten hozzáférhetõ cikkek felhasználásával sikerült bõvítenem.

Munkám során egy igen fontos anyagra bukkantam (melynek szerzõi kérik ugyan a rájuk való hivatkozás mellõzését): Pieter van Houten és Stefan Wolff 2004 májusában bemutatott kutatási terve a Wisconsini Egyetemen, a Laboratory in Comparative Ethnic Processes (LiCEP) 9. találkozóján, amely a The International Politics of Autonomy Regimes címet viseli.6

Eddig ez az összesítés tekinthetõ a legátfogóbbnak, de elmondható: mindmáig nincs végleges válasz arra a kérdésre, forrás:jakabffy.ro

folytatás: Autonómiák világszerte (pdf.formátum)