Mi is érezzük, évtizedek óta, hogy a határok levágtak belőlünk egy darabot. Ezt az érzést soha nem lehet megszokni, soha nem lehet elfeledni.

De most erre a lelki Trianonra is gyógyír kerül... Ezért ünnepelünk mi, magyarok a legfelszabadultabban, legőszintébben, leginkább meghatottan.

(...)

De mégis meg kell állnunk egy pillanatra.

Most, boldogságunk pillanatában gondoljunk azokra a magyarokra, akik ebből is kimaradnak. Gondoljunk Kárpátalja és Délvidék árván maradt magyarjaira, akiknek még ennyi boldogság és öröm sem jutott. Ha őket elfelejtjük, ha őket magukra hagyjuk, semmivel sem vagyunk jobbak a nemzetárulóknál.

Bayer Zsolt írása a Magyar Hírlapban