„ Milyen politikai erő képviseletében ül az Európai Parlamentben? „ Pártunk 1931-ben alakult. Baloldaliak vagyunk, de nem marxisták, mivel egy emberközpontú társadalomért küzdünk. Liberális elveket vallunk, ugyanakkor a nemzeti érdeket és értékeket, valamint a környezetvédelmet a lehető legfontosabbnak tartjuk. Szerintünk Európát nemzetekre és nem az államokra kell alapozni. Tudni kell, hogy Katalóniában a szociáldemokraták és a zöldek mellett az autonóm kormány tagjai vagyunk. A jelenlegi spanyol kormánykoalíciót pedig a baszkokkal együtt kívülről támogatjuk, merthogy a nagy spanyolországi pártok nem igazán fogékonyak az autonómiára. Az Európai Parlamentben a zöldek, illetve az Európai Szabad Szövetség soraiban politizálunk, védve a nemzeti kisebbségek nyelvét, jogait. „ Miért utasítják el az uniós alkotmányt? „ Mert az nem számít alkotmánynak, hanem az európai államok közötti egyezménynek. Pártunknak az a véleménye, hogy azokak a nemzeteknek, amelyeknek nincsen saját államuk vagy több ország területén élnek, komoly beleszólással kellene rendelkezniük az alkotmányozás kérdésébe. Tehát az uniós alkotmány tervezetét ebben a formában határozottan elutasítjuk. Mi, katalánok körülbelül 12 millióan élünk Spanyolország területén, úgyhogy komoly szavunk kell legyen az európai ügyekben. „ Igazán kellemes az irodájában üldögélni, különösen, ha a falon elhelyezett jókora méretű térképre tekintünk, amelyen Európa különböző régióit láthatjuk... „ Tekintse szimbólumnak a térképet, amelyen többek között Korzika, Katalónia, Székelyföld, Dél-Tirol és megannyi, nemzeti kisebbségek által lakott történelmi régió látható. Azért fontos ez a térkép számomra, mert világosan megmutatja, hogy Európában nem vagy alig léteznek homogén államok. Minden fórumon hangsúlyoznunk kell, hogy a nemzetek határai a legritkább esetben esnek egybe a különböző országok határaival, ezért minduntalan jeleznünk kell a valóságot! A többségi nemzetek politikai elitjei ugyanis szívesen mutatnák minél homogénebbnek az országaikat. „ A katalán nemzeti közösség milyen jogokkal rendelkezik a spanyol állam keretei között? „ Spanyolország keleti részén három autonóm közösség létezik, Katalónia, Valencia és vidéke, valamint a Baleári-szigetek, ugyanakkor ezeken a területeken az autonómia szintje nem egyforma. Mi, katalánok a többiekhez képest viszonylag kedvező helyzetben vagyunk, mert nálunk a legnagyobb mértékű az autonómia. Valencia és vidéke, valamint a Baleári-szigetek már kevesebb jogot élvezhetnek, viszont az mind a három területre igaz, hogy a valós önrendelkezéshez egyáltalán nincs meg a megfelelő anyagi fedezet. Ezért még Katalóniában sem beszélhetünk valós autonómiáról, hiszen gyakorlatilag a spanyol állam dönt minden pénzügyi kérdésben. Ráadásul a spanyol állam jó néhányszor vissza is él azzal, hogy nála van a pénztárca, így a katalán autonómiatörekvéseket jócskán képes fékezni. „ A katalánok kulturális autonómiájához hozzárendelték-e a megfelelő hatásköröket? „ Elvileg széles körű kulturális autonómiát élvezhetünk, hiszen mind az oktatás, mind a kultúra, mind a nyelvhasználat terén a katalán nemzeti közösség komoly jogokkal rendelkezik. Oktatási kérdésekben viszont nagy beleszólása van Madridnak, ugyanis a legkülönfélébb hátrányok érhetik azokat a tanintézményeket, ahol nem tartják be betűről betűre azokat a követelményeket, amelyeket a spanyol állam megfogalmaz. Tehát Katalónia esetében korlátozott kulturális önigazgatási modellről beszélhetünk. Az a fő baj, hogy a spanyol állam túl sok mindent ellenőriz és felügyel, de azért nem kell minket félteni, mert a katalán civil társadalomnak elég erős az immunrendszere, s ha arról van szó, megmutatjuk eltökéltségünket. Túléltük Franco diktatúráját, amely a katalánokat megfosztotta az önrendelkezéstől, olyannyira, hogy 40 éven keresztül kulturális, nyelvi és politikai elnyomás alatt éltünk. Mindazonáltal mifelénk a civil társadalom rendkívül jól működött már a francoista rezsim alatt is, így az állam ellenében megszerveztük a katalán nyelvű oktatást és szorgalmasan ápoltuk kulturális hagyományainkat. Az anyanyelven folyó oktatást betiltották nálunk, ezért a katalán hazafiak felolvasó-délutánokat, konferenciákat szerveztek, így őrizgetvén identitásunkat. „ Mi a helyzet ma a nyelvi jogokkal? „ Spanyolországban a katalánoknak joguk van arra, hogy a közigazgatásban az anyanyelvüket használják, mégis sok a nehézségünk. A közigazgatásban ugyanis rengeteg olyan tisztviselő dolgozik, aki a spanyol többségű régiókból költözött ide, és közülük sokan nem tanultak meg katalánul. Egyébként ezeknek a tisztviselőknek igen komoly része még Franco idején érkezett Katalóniába, de bizonyos mértékig ma is tart a beköltözési folyamat. A magyaroknak bizonyára vannak hasonló élményeik. „ Területi autonómia? „ Kissé bonyolult a kérdés, hiszen bizonyos szempontból teljes autonómiát élvezhetünk, de ha jobban szemügyre vesszük az önrendelkezési jogainkat, illetve lehetőségeinket, akkor bizony csak korlátozott autonómiáról beszélhetünk. Az infrastruktúra tervezése Madrid hatáskörébe tartozik, például a repülőtereinket nem tarthatjuk a saját kezünkben, viszont a kereskedelem, a turizmus, a mezőgazdaság, az egészségügy terén függetlenséget élvezünk. Ám az utóbbi területen ugyancsak léteznek problémák a katalánok számára, hiszen a legfontosabb egészségügyi központ Barcelonában működik, de az anyagi forrásokról természetesen Madrid dönt. A katalán kulturális és területi autonómiának pontosan az a rákfenéje, hogy hiába rendelkezünk elvileg függetlenséggel, az anyagi eszközökkel nem mi sáfárkodhatunk. Jelenleg jóval többet fizetünk be az állami kasszába, mint amennyit visszakapunk. Száz befizetett euróból csak nyolcvanhármat látunk viszont, de erről az öszszegről sem dönthetünk teljesen szabadon. Mindazonáltal a területi autonómiának is megvannak az alapjai Katalóniában, hiszen a katalán parlament mellett van autonóm kormányunk, amelynek meglehetősen széles a hatásköre. Azt szintén hatalmas eredményként könyvelhetjük el, hogy létezik független katalán rendőrség, amely helyenként együtt dolgozik a spanyol rendőrséggel. Az igazságszolgáltatás azonban centralizált, tehát hiába katalán egy bíró, Madridtól függ. „ A magyar sajtóban két hete lehetett olvasni arról, hogy a katalánok újult erővel küzdenek a pénzügyi-gazdasági autonómiáért. „ Ragaszkodunk az önrendelkezési joghoz minden területen, nem csoda, hogy a katalán parlament nagy többséggel elfogadta ezeket a követeléseket. A spanyol kormány persze gátolni próbálja törekvéseinket, de a madridi parlamentben is heves vitát folytatunk egy új autonómiastatútumról, amely még szélesebb hatásköröket és nagyobb mozgásteret biztosítana számunkra. „ Mi a véleménye a Szerbiában élő magyarok elleni brutális támadásokról? „ A legfontosabb az, hogy a magyar kisebbség egyáltalán megmaradjon Szerbiában. Ezért az ottani és a budapesti magyar politikusoknak mindent meg kell tenniük, hogy megfelelően tájékoztassanak minket. S akkor már rajtunk a sor, hogy felemeljük a szavunkat az Európai Parlamentben és az unió legkülönbözőbb fórumain. Igaz ugyan, hogy jelenleg válságban van az EU, de az európai parlamenti képviselők, sőt képviselőcsoportok szavát Belgrád nem hagyhatja figyelmen kívül. A szerb állam, a jelek szerint, mindenható akar lenni, ami egészen tipikus jakobinus álláspont. Szomorúan tapasztalom, hogy a magyar kisebbség helyzete Szlovákiában sem a legmegnyugtatóbb, elég, ha csak a Benes-dekrétumokra és azok ma is érvényesülő hatására utalunk. Néhány hónappal ezelőtt egyébként itt, az Európai Parlamentben nyílt tárgyalást tartottunk a hírhedt dekrétumokról, és természetes módon magyar nyelvre fordították az elhangzottakat. A legnagyobb meglepetésemre azonban a jelenlévő szlovák EP-képviselők követelték, hogy az ő anyanyelvükre fordítsák a különböző hozzászólásokat, hiszen szlovákiai ügyekről van szó. Európában azonban nem szabad, hogy a többségi nemzetek kizárólagos akarata domináljon! Csak úgy tudom elképzelni a jövőt, hogy ez a fajta jakobinus szemlélet már többé nem érvényesül. Meg kell kérdőjeleznünk végre az állam mindenhatóságát! „ Képviselő úr a brüsszeli székhelyű Emberi Jogok Közép-Európai Bizottságának egyik legfőbb szövetségese, így többször kiállt már a Benes-dekrétumok ellen. Hogyan tovább? „ Az Európai Parlamentben egyre több kezdeményezéssel találkozom, amely a hírhedt dekrétumok ellen lép fel. Nemrégiben egyébként többedmagammal kezdeményeztem, hogy objektív történelemszemlélet érvényesüljön minden fórumon. Láthatják az asztalomon a Lettország elfeledett és elhallgatott történelme című kötetet. Ez a könyv a szovjet iga alatt rengeteget szenvedő lett nemzetről szól, és az ő szemüvegükön keresztül láttatja a XX. század borzalmait. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a másik fél véleményét a szőnyeg alá söpörjük. Azt kell elérnünk, hogy közeledjenek a különböző álláspontok. „ Ez a legnehezebb, hiszen a magyar és a szlovák kutatók álláspontja fényévekre van egymástól közös történelmünk számos kérdésében. A spanyol és a katalán történészek képesek voltak egymáshoz közelíteni? „ Sajnos közel sem minden kérdésben sikerült mindez. Az 1930-as évek második felében Francóék teljesen megszüntették a katalán autonómiát, ráadásul minden hivatalos dokumentumot, teljes könyvtárakat is elkoboztak, elszállítva azokat a nyugat-spanyolországi Salamancába. A spanyolok előszeretettel hangsúlyozzák, hogy el kell felejtenünk a régi sérelmeket. Úgy hallom, a szlovák államfő is többször utalt már arra, hogy a Benes-dekrétumok ügyét nem kellene bolygatni. A különböző álláspontok között tehát olykor szó szerint szakadék tátong. Az viszont nem lehet vita tárgya, hogy a szlovákiai magyaroknak 1945 és 1948 között tömegesen kellett elhagyniuk otthonaikat, szülőföldjüket, hátrahagyva nemzedékek munkájával megszerzett vagyonukat. A teljes megbékéléshez tehát arra lenne szükség, hogy a szlovákok és a magyarok egyaránt elismerjék, amit vétettek egymás ellen a közös történelmük során. És nagyon fontos, hogy vissza kell adni mindenkinek a jogos tulajdonát, akár földterületekről, akár hivatalos iratokról, akár régi családi könyvtárról van szó! „ Az erdélyi magyarok se kulturális, se területi autonómiát nem élvezhetnek... „ Európának rá kell kényszerítenie Romániát arra, hogy tartsa tiszteletben a kisebbségi jogokat és a decentralizációs törekvéseket. Bukarestet állandóan figyelnünk kell az ország uniós csatlakozásáig, mivel azután már nagyon nehéz lenne bármit is elérni. Meg kell érteni, hogy hosszú és szívós küzdelemre van szükség. A katalán példa is ezt mutatja. Zsebők Csaba