|
A számok igaza - Drámai aszimiláció Felvidéken
. 2007.10.13. 15:36
2006.08.07. Felvidék Ma a 2006.08.05-i Magyar Nemzet, Neszméri Sándor a Slota jelenség - A számok igaza című írása nyomán.
A számok igaza - Drámai aszimiláció Felvidéken
2006.08.07. 17:35
 2006.08.07. Felvidék Ma a 2006.08.05-i Magyar Nemzet, Neszméri Sándor a Slota jelenség - A számok igaza című írása nyomán.
A szlovák nacionalista pártok létérdeke, hogy folyamatosan félelemben tartsák a szlovákokat, amit leginkább a „magyar fenyegetettséggel” tudnak elérni. Ezért hangoztatják, hogy a magyarok autonómiát akarnak – holott a Magyar Koalíció Pártja megalakulása óta nem is foglalkozott ezzel a kérdéssel, gyakorlatilag nincs erről kidolgozott állásfoglalása.
Azt is hangoztatják, hogy Dél-Szlovákiában elnyomják a szlovákokat, brutálisan asszimilálják, illetve arra kényszerítik őket, hagyják el a régiót. Egyéb program és államépítő elképzelés híján ez ad legitimitást a működésüknek.
Ugyanakkor e gyűlöletkeltő politikai megnyilvánulások és nyomukban a magyarok iránt megmutatkozó bizalmatlanság bizonytalanítja el a szlovákiai magyarokat olyannyira, hogy nemzeti önbecsülésük meggyengülésével egyre inkább a szlovák állam iránti lojalitásukat próbálják kifejezi.
Lemondanak az anyanyelvi oktatás jogáról, hogy munkahelyükön, a közigazgatásban alig használják anyanyelvüket, csak hogy megfeleljenek a szlovák elvárásoknak. Ez pedig egyenes út az asszimilációhoz.
Kevesen ismerik fel a helyzetben rejlő veszélyt, ezért jelenhet meg például az osztrák Die Presse című lapban minden visszhang nélkül olyan hazugság – Ján Slota szájából –, hogy a magyarok száma 250 ezerről 450 ezerre nőtt a szlovákok „brutális elmagyarosításának” eredményeként.
Az igazságot valóban a számok árulják el: míg 1970-ben Csehszlovákia szlovákiai részének összlakossága 4 537 290 főt tett ki, a magyarok lélekszáma pedig 552 006 személy volt, a lakosság 12,2 százaléka, húsz évvel később, tehát a rendszerváltást követő első népszámlálás után Szlovákia lakosainak száma 5 274 335-re nőt, a növekedés mértéke meghaladta a húsz százalékot, miközben a magyarok száma 567 296-ra emelkedett, ami a nyolcszázalékos növekedési indexet sem éri el. Azaz a magyarok aránya az országban már csak 10,7 százalékot tett ki a lassú, de folyamatos asszimiláció bizonyítékaként.
Az asszimilációs folyamat drámaian felgyorsult a kilencvenes években, hiszen ekkor Szlovákia összlakosságának száma továbbra is nőtt, 5 379 455 főre emelkedett, a magyaroké viszont csaknem 47 ezerrel csökkent, vagyis 520 528-ra zsugorodott, s a lakosságnak immár csak a 9,7 százalékát tette ki.
A drámai fogyásnak a szakértő szerint két oka van:
a kilencvenes évek magyarellenes meciari politikája sok embert elbizonytalanított, s inkább szlováknak vallotta magát;
s ugyanennek a nyomásnak engedtek azok, akik a hetvenes–nyolcvanas években már szlovák nyelvű iskolába jártak, s kulturális aszszimilációjukat a teljes nemzeti beolvadás követte a 2001-ben megtartott népszámlálás idejére.
(Magyar Nemzet)
Kapcsolódó információ:
 1935. december 30-án a Slovenský východ című felvidéki lap ezeket írta: „A kassai korzón még ma is csak magyar beszédet lehet hallani. Most már értitek, miért nem lehet Kassa szlovák város. A kassai konzulátust meg kell szüntetni vagy föl kell robbantani, a magyarokat pedig örökre ki kell kergetni Kassáról.”
1935-ben az Univerzul című bukaresti lap ezeket írta: „Itt az ideje, hogy Mátyás király kolozsvári szobra helyébe Avram Janku szobrát tegyük. Bár Mátyás szobra gyönyörű, ki kell cserélni azt, mert a magyar uralom jelképe.”
Kapcsolódó linkek:
A kárpát-medencei magyarság leggyengébb láncszeme Felvidék - itt a legerőteljesebb az asszimiláció
2005.11.29. 10:13
 2005. november 29.,Vajdaság ma, Magyar Nemzet. Asszimiláció - Súlyos válság körvonalai bontakoznak ki a Felvidéken. A szombati, helyhatósági megméretés csak a jéghegy csúcsa, a félmilliós magyar közösség évek óta olyan gondokkal küzd, amelyekben nem hozott pozitív elmozdulást sem Vladimír Mečiar távozása a hatalomból, sem Szlovákia uniós csatlakozása.
A négy évvel ezelőtti népszámlálás adatai a szlovákiai magyarok drámai fogyásáról tanúskodnak. Amíg 1991-ben még 567 296-an vallották magukat magyarnak, ami Szlovákia lakosságának 10,7 százalékát tette ki, tíz évvel később ez a szám már csak 520 528 volt, ami 9,7 százalékos részaránynak felel meg.
Mint az a Határon Túli Magyarok Hivatalának jelentéséből kiderül, a népszámlálás részletes feldolgozása igazolta a demográfusok korábbi feltételezéseit: a drámai fogyást nem a természetes népszaporulat csökkenése vagy az elvándorlás okozta, hanem az asszimiláció. Ez utóbbit pedig alapvetően az oktatási helyzet idézte elő. A középiskolát végzettek aránya a több mint 61 százalékos országos átlaggal szemben mindössze 57 százalékos, egyetemi vagy főiskolai oklevele a magyarság alig öt százalékának van csupán, holott Szlovákia átlaga már meghaladja a tíz százalékot.
Összességében az oktatásban részesülő szlovák fiatalok 8,8 százaléka magyar nemzetiségű, de csak 6,8 százaléka jár magyar tannyelvű iskolába. Ehhez csak részben járul hozzá az a tény, hogy évek óta csökken a magyar tannyelvű iskolák, osztályok száma.
Néhány éve a decentralizáció keretében az óvodák és az alapiskolák helyi, a középiskolák pedig kerületi önkormányzati fennhatóság alá kerültek. Életbe lépett az iskolák finanszírozásának új normatív módja, a fejkvótarendszer, azaz a gyermeklétszám határozza meg az intézménynek nyújtandó költségvetés mértékét. A finanszírozás reformja viszont azt eredményezi, hogy az önkormányzatok számos iskola és óvoda megszüntetésére kényszerülnek. És itt érkezünk vissza a helyhatósági választásokhoz.
Most lett volna lehetőség, hogy a magyarok a szlovákoknál jóval nagyobb arányú szavazói részvétellel egyenlítsék ki a Mečiar által 1996-ban önkényesen, magyarellenes célzattal átrajzolt megyehatárok hátrányait, s helyi szinten is döntési pozícióba hozzák a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) jelöltjeit.
Többről van szó, mint elszalasztott lehetőségről. Olyan stációhoz érkezett az MKP választási kudarcával a felvidéki magyarság helyzetének válsága, amelyből egyelőre nem látszik a kiút.
Mivel magyarázható ez a nagyfokú közöny?
Először is, az MKP négy éven keresztül nem számolt azzal, hogy a déli, keleti országrészeken élő magyarok számára immár van egy fontosabb gond a nemzeti identitásuk ápolásánál, ez pedig a nyomor és a munkanélküliség. Éppen azok a területek szakadtak le Szlovákia átlagától, ahol nagy létszámban élnek magyarok.
E kérdésre nem volt válasza Bugár Béláéknak, s ezen az állapoton tapodtat sem mozdított a sokak által mennyei mannaként várt EU-csatlakozás.
Brüsszel kritika nélkül vette tudomásul Mečiar megyehatárait, mellőzve minden olyan – a helyi lakosság érdekeit szem előtt tartó – szempontot, amelyet egyébként alapelvként fennhangon hirdet.
Másrészt az anyaországi vezetés teljes mértékű érdektelensége a felvidékiek helyzete iránt – beleértve a finoman szólva is akadozónak nevezhető magyar– szlovák államközi viszonyt – tovább mélyítette a szlovákiai magyarok magukra hagyatottságának érzését.
Hogy a felvidéki magyarság jelenleg asszimilálódik, az tény.
A kérdés most már csak az: sikerül-e még időben megállítani ezt a folyamatot?
Pataky István (Magyar Nemzet)
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=vezer&id=534
Kapcsolódó archív cikk:
Benes-dekrétumok : A Magyar Föderalista Párt követelései
2002. október 27. 13:19,MNO.
MTI
Belgiumban a Spirit nevű flamand nemzeti párt konferenciáján meghívott vendégként felszólalt a szlovákiai Magyar Föderalista Párt elnöke, Mihajlovics József, és követelte a Benes-dekrétumok hatálytalanítását, a magyarság hátrányos megkülönböztetésének megszüntetését Szlovákiában.
|
A felszólalásában a szeptemberben alakult magyar párt elnöke arról beszélt, hogy Szlovákiában számos téren a mai napig hátrányos megkülönböztetés sújtja a magyarokat a Benes-dekrétumok hatásaként. Mihajlovics kijelentette, hogy "demokratizálni kell az EU-hoz csatlakozó országokat, különben a megoldatlan problémák egész Európa morális értékrendjére, önbecsülésére, stabilitására katasztrofális következményekkel lehetnek".
A dokumentumok tanúsága szerint szeptemberben levélváltás történt a Benes-dekrétumok ügyében a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) és a Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsának elnöke, Geönczeöl Gyula között; erről Geönczeöl tájékoztatta a Magyar Föderalista Pártot. Mihajlovics pártja pénteken kelt nyilatkozatában magáévá tette a CSU öt pontból álló állásfoglalását, amely követeli a Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezését, a cseh közkegyelmi törvény visszavonását, továbbá garanciát arra, hogy hátrányos megkülönböztetés nélkül hajtják végre a kárpótlást.
Az Európai Parlament külügyi bizottságának Strasbourgban tartott zárt ülésén heves vita bontakozott ki a Benes-dekrétumok máig élő hatásáról több képviselő és Jochen Frowein német jogász között. Utóbbi a parlament fölkérésére írt szakvéleményében arra a következtetésre jutott, hogy az egykori csehszlovák elnök 1945-ös jogfosztó rendeletei nem ütköznek az EU jogrendjébe, és így nem tekinthetők a cseh csatlakozás akadályának. A vitában Bernd Posselt CSU képviselő hangsúlyozta, hogy ez a vita csak bevezetés volt az "emberi jogot tipró és fajüldöző Benes-dekrétumokról szóló mélyreható vitához". Vele együtt több képviselő követelte a cseh közkegyelmi törvény eltörlését, a cseh jogrendben szerintük ma is meglevő hátrányos megkülönböztetések kigyomlálását. Posselt követelte, hogy a parlament mielőbb rendezzen újabb vitát e kérdésről, amelyre meghívnák az EP más jogi szakértőit, illetve a bajor tartományi kormányzat által felkért jogtudósokat is.
A Magyar Föderalista Párt nyílt levélben szólította fel a szlovák kormányban részt vevő Magyar Koalíció Pártját, hogy egyértelműen álljon ki a föderalisták 12 pontos programja mellett. E program követeli a Benes-dekrétumok kezdettől fogva érvénytelenné nyilvánítását, a szlovákiai magyar intézmények és magánszemélyek elkobzott vagyonának haladéktalan és teljes visszaadását, a magyar katolikus és református lelkészképzés anyagi támogatását.
(mno.hu)
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
2006.08.07. Felvidék Ma a 2006.08.05-i Magyar Nemzet, Neszméri Sándor a Slota jelenség - A számok igaza című írása nyomán. 
1935. december 30-án a Slovenský východ című felvidéki lap ezeket írta: „A kassai korzón még ma is csak magyar beszédet lehet hallani. Most már értitek, miért nem lehet Kassa szlovák város. A kassai konzulátust meg kell szüntetni vagy föl kell robbantani, a magyarokat pedig örökre ki kell kergetni Kassáról.” 
2005. november 29.,Vajdaság ma, Magyar Nemzet. Asszimiláció - Súlyos válság körvonalai bontakoznak ki a Felvidéken. A szombati, helyhatósági megméretés csak a jéghegy csúcsa, a félmilliós magyar közösség évek óta olyan gondokkal küzd, amelyekben nem hozott pozitív elmozdulást sem Vladimír Mečiar távozása a hatalomból, sem Szlovákia uniós csatlakozása.
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
