Autonómia - reális cél vagy utópia? 2007.7.2 Egy évvel ez előtt, megkértem egy felvidéki hírportált, hogy indítson autonómia témában egy “topic”-ot. Mikor először szembesültem az admin által létrehozott témával, annak címével: “Autonómia, reális cél vagy utópia?”, bevallom betyárbecsülettel nagyon mérges lettem. Miért nem lehetett a téma címe mondjuk csak simán, mondjuk “Felvidéki autonómia”, mert számomra az autonómia reális cél, hogy lehet akkor ide keverni az utópia fogalmát. Vettem a lapot, ám legyen. Úgy gondoltam nem a cím a lényeges, hanem majd az ott prezentált vélemények, azok biztosan nagyrészt reális, valós célként fogják elkönyvelni az autonómia-törekvéseket. Egy év távlatából el kell ismernem, hogy a névválasztás nagyon is helyes volt. Miért? Mert ez a valós helyzet Felvidéken. A hitét vesztett felvidéki magyarság nagy része sajnos igenis utópiának tarja az autonómia kiharcolhatóságának esélyét. Mi ennek az oka? Minden országban ahol a kisebbségi nép kiharcolta az autonómiát, a nép egységes fellépése volt a fő húzóerő annak sikeres véghezviteléhez. Ez pedig a felvidéki magyarságban nincs meg. Két magyar háromfelé húz. Így nem lehet az azonos jogokért, a közös területi autonómiáért kűzdeni. A Felvidéki Magyar Nép egyetlen pártja tudatlanságban és szándékos megosztottságban tarja a felvidéki magyarságot, önös becstelen gazdasági céljainak az elérése végett. Erre a legjobb bizonyíték, hogy 1998-ban kormányba és hatalmi pozícióba kerülés végett feladták a felvidéki magyarság megmaradásának az egyetlen eszközét, az autonómia-törekvéseket és Benes-dekrétumok megvitatásának a lehetőségét. A másik bizonyíték az elmúlt nyolc év alatt megszerzett korrupt kapcsolatrendszereiket nem hajlandóak feláldozni a magyarság érdekében. Egy éve nincsenek hatalmi pozícióban mégis képtelenek, vagy nem akarják az autonómia-vitát elindítani a szlovák néppel. Vajon mitől is félnek? Dzurinda volt kormányfő, az MKP egyik legközelebbik partnere kibökte nemrég az igazságot. Szerinte az MKP sohasem fog kirukkolni az autonómiával, mert az MKP politikusai őt arról biztosították, hogy ez nem lesz téma a felvidéki politikai arénában. Ezek szerint ő többet tud, mint a felvidéki magyarság, vagyis tudja, hogy a felvidéki magyar politikusokat megvették, autonómia-ellenesek táborába besorolva őket, cserébe különböző gazdasági és politikai morzsákért. Duray elkezdi, majd megint abbahagyja, Csáky el se kezdi, a többi pedig hallgat, jó szolgaként, hisz a morzsa morzsája is lehet komoly falat. Megmaradást hirdetni, majd az “ördöggel” lepaktálni nem lehet, hazudozás helyett, ki kell mondani az igazságot, ha mi magyarnak akarunk megmaradni saját szülőföldünkön, azért tenni is kell valamit, hallgatásunkkal csak az ördög szekerét, az asszimilációs szekeret tologatjuk előre a poklok tüzébe, a pusztulásba. A szavak erejével a megmaradást hirdetni az már kevés. Konkrét tervekre, valós elképzelésekre és bátor kiállásra van szükség. Megmaradni a szülőföldünkön területi autonómia nélkül nehezen fog menni. A felvidéki magyarság józanabbik, tenniakaró részének most és azonnal cselekednie kell, vitát indítva a többségi szlováksággal, jussunkról a megmaradásunkért. Minden népnek így a Felvidéki Magyar Népnek, a Roma Népnek és a dél-fölvidéki szlovákságnak is joga van a békés együttélésre szülőföldjén. Nyelvének és kultúrájának a szabad használatára, az azonos jogokra. A nemzeti nacionalizmusokat a történelem süllyesztőjébe dobva őszinte párbeszédet folytatva a Közös Területi Autonómia itt Dél-Fölvidéken igenis békés eszközökkel kiharcolható, egy elérhető cél az együttélésre minden itt élő nép számára. A Dél-Fölvidéki Autonómia Tanács (DFAT) ezért ebből a célból fog létrejönni. Minden becsületesen gondolkodó dél-fölvidékinek népi hovatartozás nélkül ott a helye. A megbékülés, a kieggyezés az közös ügy, közös feladat, a legjobb beruházás gyermekeinkért, unokáinkért, a szebb jövőért. forrás: commora aula, B.J.

Dzurinda-féle kettős mérce 2007.7.1 Dzurinda szerint, ami manapság a szerbekkel történik Koszovóban, hogy az becstelenség, ha egy ország mások döntései alapján veszíti el területeit. Hogyis jött létre Szlovákia (Cseszko-Szloveszko), ja igen ellopták Magyarország területeit, tiszta magyarlakta területeket. Ez is becstelenség volt Dzurinda úr, vagy csak “Nagy-Morávia” megtalálásáról van szó? Amit szabad nagyökörnek, nem szabad a kisökörnek? Kitöl és mitől fél? Az igazság szavától, a Felvidéki Magyar Néptől? Hát van mitől félni, mert az volt a becstelenség, amit maguk műveltek, művelnek a felvidéki magyarsággal. 87 éve durva módon asszimilálják, ellopják a hazáját, Dél-Fölvidéket, majd tolvaj módra pandúr után kiáltanak. Ez a becstelenség, nagystílű győzedelmes gazság. Miért hiszi azt, hogy az MKP sohasem rukkol ki a területi autonómia-követeléssel? Talán erre igéretet kaptak? Kitöl? A Felvidéki Magyar Nép árulóitól? A gyáva becstelen ember igérete egy elnyomott népet soha semmire se kötelez. Miért nincs jogunk az autonómiára, mert ezt ön csakúgy alapon eldöntötte. Ki maga, hogy mások felett itélkezik? Vagy talán Giordano Bruno máglyán állva elmondott szavai lebegnek a szemei előtt. “Nagyobb a félelmetek, amikor itéletet hoztok ellenem, mint az enyém, amikor elszenvedem azt.” I-gazság vagy gazság? Mást se hallani, ha egy felvidéki ki mondja a bűvös szót, hogy autonómia az jogos, jogosan kikövetelhető, amire a reakció, hogy valójában határváltoztatást akar, vagyis irredenta. Pedig csak az azonos jogokat akarja, a jussát, ami törvényes és az ENSZ Egyezségokmányában is benne van: “1.Minden népnek joga van az önrendelkezésre...” Dzurinda szerint az autonómiáról beszélni nem szabad: “Ez a téma Szlovákiában egyszerűen megengedhetetlen.” Miért megengedhetetlen, talán tiltja az önrendelkezést, az önkormányzást a szlovák alkotmány? Nem, nem tiltja, egyszerűen ön riogat és össze-vissza hazudozik. Igazság helyett gazságot prédikál. Hátrább az agarakkal! Az elmebajnak negyven fajtája van, de a józan észnek azonban csak egy. Azt pedig Közös Területi Autonómiának hívják. forrás: commora aula, B.J.

Csak egyenrangú polgárként 2007.6.25 Ha ellopják a házadat, majd azt másnak ajándékozzák, az jogos? Ha ellopják a hazádat, majd más népnek ajándékozzák, az jogos? Ha az ellopott házadat visszaköveteled, az jogtalan? Másnépnek jándékba adott hazádban azonos jogokkal felruházva akarsz élni az ezeréves szülőföldön, az jogtalan? Az ellopott házadat visszakövetelni, miért nem szabad, miért nem adják vissza? A saját szülőföldön másodrendű polgárként élni vajon szabad-e? A betelepített nép vajon jogosan haszonélvezője tulajdonodnak? Kérdezték tőlünk, hogy oda adjuk-e az ezeréves örökségünket? Nem, nem kérdezték, nem is akartuk odaadni. Jogra, történelmi valótlanságokra, hazugságokra hivatkozva jöttek és elvették. Elvették ami a miénk volt, majd odaadták egy másik népnek, mi pedig csak hallgattunk, csöndbe engedelmeskedtünk, majd a házunkba beengedtük a hivatlan bitorlókat, a szülői házba, örökségünkbe. Manapság amikor csupán az azonos bánásmódod követeljük, a tolvaj pandúr után kiált, hamis jogra hivatkozik, vádaskodik. Megosztjuk veletek az örökségünket, ami csak a miénk volt, csupán egyforma elosztást, azon elbírálást kérünk, a miénkből. forrás: commora aula

Duray a lakosság és a népesség megtartásáról beszélt 2007.6.24 Az MKP a kulturális autonómia valamilyen formájának a létrehozását szeretné elérni. Vajon ez elég-e lesz a felvidéki magyar lakosság megtartásához szülőföldjén? Az ECHO TV-ben elhangzott kijelentésével nagyjából egyet lehet érteni. Tehát fontos, a Felvidéki Magyar Nép megmaradása a szülőföldjén, mert a szülőföld elhagyása csak az asszimilációs folyamatok felgyorsulásához vezetne . Vajon az MKP politikusai ezt hogyan is szeretnék elérni? Bizonyos dolgokat, így a megmaradás kérdését is nem lehet csak hangoztatni, azért néha tenni is kell valamit. Például, röviden és tömören elmondhatnák, hogy hogyan képzelik el a megmaradásunkat. Azt hogy mit nem akarnak - területi autonómiát - azt már többször is elmondták, sőt az MKP programjában sohasem szerepelt 1998 óta az autonómia szó, vagyis tíz éve erről már lemondtak. A műsorvezető megjegyzésére, hogy Gašparovičnál tett Csáky látogatáskor “szokatlanul behódoló hangnemben viselkedtek”, Duray így reagált. Az nem igaz, hogy az MKP lemondott volna az autonómia és a Benes-dekrétumok megvitatásának a lehetőségéről, pillanatnyilag nem ez a legfontosabb kérdés. Ami ott elhangzott az egy “sajtóhír volt”. Kérdezem én, akkor mi a legfontosabb, csupán beszélni a dolgokról (már 17 éve ez van), vagy végre csinálni is kéne valamit. Hogyan képzelhető el a szülőföldön történő megmaradás, ha nem létezik semmiféle koncepció, elképzelés. Akarjuk, meg nem is. Ez szerintem nem megoldás a Felvidéki Magyar Nép számára. Vajon mikor jön el az idő amikor már nyíltan beszélhetünk az autonómiáról és a Benes-dekrétumokról? Ha bort iszunk és vizet prédikálunk az bizonyára nem lesz elég a szülőföldünkön történő megmaradásunhoz . Duray szerint “a magyarlakta területek nem rendelkeznek lakosságmegtartó erővel”. Ez igaz. Minden nagyobb beruházás a Közép- és Észak-Szlovákiába összpontosul. Ott sok esetben a munkanélküliség csupán 4% szinten van, míg a déli régiókban (Dél-Fölvidéken) sok helyen még manapság is 30% körül mozog és közben sokan Magyarországra járnak dolgozni. A lakosság és a népesség megtartása csak egyféleképpen képzelhető el, ha Dél-Fölvidékre több befektető érkezik munkahelyteremtő céllal. Államunk és kormányunk a déli területeket mostohagyermekként kezeli, vagyis eleve megkülönbözteti a többi szlovákiai területektől. Akkor most miről is van szó? Mire várunk még? Az egyedüli megoldás, ha már így is, úgy is kiközösítettek bennünket, indítsunk békés autonómiaharcot a Felvidéki Magyar Nép megmaradásáért, Dél-Fölvidék felvirágoztatásáért. Ez az egyedüli megoldás, ami itthon maradásra késztetheti fiataljainkat, adjunk nekik hazát, minél több befektetőt hozzunk, teremtsünk több munkahelyet. Mindezzel a szülőföldön való maradásra buzdíthatjuk őket és a Felvidéki Magyar Nép is megmarad, nem fog asszimilálódni. Duray úr az asszimiláció ellen, megmaradásunkért a szülőföldünkön - amit Ön is hirdet, lassan már 17 éve -, mindezért sokat tehet még. A szavakat cselekedetre kell becserélni. Például úgy, hogy a Dél-Fölvidéki Autonómia Tanácsban aktívan szerepet vállal, segédkezik annak létrehozásában és mint alapítótag mindent megtesz azért, hogy amit eddig hirdetett az valósággá váljék. Ha az autonómiatanácsba való meghívást akceptálja, mint Felvidék legnagyobb autonómistája - ami nem a szlovákság ellen irányul és szavatolja Szlovákia területi sérthetetlenségét is -, akkor jó ügyet fog szolgálni és békés hirdetője lehet egy közös területi autonómiának azonos joggal. Ezt kell hangoztatni, ezért kell békés eszközökkel harcolni. forrás: Commora Aula Tabuk nélkül Duray Miklóssal

Slota-féle dogmatizmus 2007.6.14 “A dogmatizmus kizárólag elvekből és fogalmakból indul ki anélkül, hogy megvizsgálná, mi módon és milyen jogon tett szert ezekre.” (Kant) Konrad lorenz szerint az emberiség hetedik halálos bűne: Tömeg-tudatformálás , dogmatizmus, nézet-uniformizálás, manipulálás a reklám által. A dogmatizmus olyan történetet tár elénk, ami első ránézésre nyilvánvalóan lehetetlen, de mégis sokan tényként fogadják. Slota úr minden megnyilvánulása a nirvána elérése utáni vágyát tükrözi, de sohasem érheti el ezt az állapotot, mert az igazság megtapasztalásához, igaz beszéd kell. Ő pedig ez helyett, minden földi logikát maga mögött hagyva, ontja magából a hamis állításait, akár fizikai szenvedés (alkohol), lelki gyötrelem (beteges magyargyűlölet) és mentális kínjai (a másság szó) árán is. “A nirvána a kegyelem állapota, ahol nincs többé semmiféle fizikai szenvedés, lelki gyötrelem vagy mentális kín; nincsenek megválaszolatlan kérdések. Mérhetetlenül nagy koncepció ez – emberi ésszel csaknem felfoghatatlan. Mégis, valójában elég kicsiny ahhoz, hogy elférjen akár egy dióhéjban – mert a nirvána olyan, mint mi: igazság, amit megtapasztalhatunk, ha engedjük magunknak”- Scott Shaw. A dogmatizmus kritikátlan gondolkozás, amely a tekintélyelv alapján ellenőrizhetetlen állításokra, megkövesedett, idejét múlt, változatlan formulákra, dogmákra (decretumokra)támaszkodik. Maradiságában minden újnak és jónak kerékkötője, teljesen irreális jelenség. Hát igen, ezt a gyötrelmi állapotot Slota úr rendszeresen eléri. Nirvanai kegyelmi állapot helyett, nála a dogmatizmusi tekintélyelv az uralkodó. Szerinte Malina-autonómia-Koszovó az egy és ugyanaz, irredentizmus. Effajta párhuzamok inkább őt minősítik, amit dogmatizmusnak, irreális véleménynek nevezhetnénk. Idejét múlt állításaival, amivel a szlovákságot riogatja, hogy az autonómia után jön az elszakadás maradi kitalálmány és a józan ész kerékkötője. Commora Aula létrejötte óta, a polgári elvű népi megoldásokat preferálja, mivelhogy az etnikai alapú kármentő megoldás a Felvidéki Magyar Nép számára egyenlőre kivitelezhetetlen megoldás lenne és a többségi nép számára is elfogadhatatlan. A polgári elvű megoldás jó a kisebbségi népnek is és a többségi nép is garanciákat kaphat, hogy a közös területi autonómia (tartomány, VÚC) után nem jön az elszakadás. Ezekután Slota úr állandó jellegű hazugságai, a revizionizmus emlegetése teljesen értelmetlen. Térképeink mutogatása azzal, hogy Koszovó II van készülőben, effajta párhuzam meghúzása dogmatikus kitalálmány. Mi a békés együttélés hívei vagyunk, egymás népi érdekeinek a tiszteletben tartásával. A Felvidéki Magyar Nép számára csupán ugyanazokat az emberi azonos jogokat kérjük megadni, ami a szlovákság részére alkotmányából kifolyólag megadatott. A dogma helyett inkább a korrekt partneri viszonyt kéne előnybe részesíteni. Slota úr annyi elég ha igazat mond és talán a nirvána kegyelem állapotát is egyszer megtapasztalja. forrás: commora aula

Autonómiát nem elég akarni, azért tenni is kell. 2007.6.10 Álom vagy valóság? Egy megálmodott cél eléréséhez, először is meg kell ismernünk a saját környezetünket. Ez pedig kölcsönös megértés, tolerancia és a közös célok megtalálása nélkül nagyon keservesen fog menni. Minden siker titka, a nagy álom teljesüléséhez, az akarat mesgyéjén dől el. Minden akaratnak csak akkor van értelme, ha őszintén és komolyan gondoljuk. Az akaratnak sajnos van egy negatív szinezetű válfaja is, amit talán hamis akaratnak, önmagunk, a másik ember, vagy az ember-tömegek becsapásának nevezhetnénk. Hamis akarattal csupán félelmünket, kétségeinket és a sikerbe vetett rendíthetetlen hit hiányát takargatjuk. Hamis akarattal butított ember-tömegek az igazság hallatán se képesek tudomásul venni, hogy az ember néha saját sorsának kovácsa. Pedig egyszerű a megoldás, hinni, menni, csinálni kell. Ki, kit butít? Ahogy mondani szokás az akarat, a térben egyetlen lépés, időtartama beláthatatlan. Mennyi időnk van még? Félünk megtenni az első lépést. Vajon ez az egyetlen ok, miért szkeptikusan közelítjük meg saját jövőnket, lehetőségeinket, az önkormányzást, vagyis az autonómiát. “Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek”. A békés autonómiatörekvések lényege is hasonló, ha sohasem indulunk el az önkormányzás kiharcolásának az útvonalán, akkor sohasem juthatunk révbe. A felvidéki magyar politikusok 17 éve azzal riogatnak minket, hogy nem szabad az autonómiáról beszélgetni, mert a szlovákság zsebében kinyílnak a bicskák. Az EÚ tele van autonómiákkal, annak különböző változataival. Vajon az egyes kisebbségi népek nyugaton, csak úgy alapon kapták a többségi néptől. Nem, dehogyis azt ők akarták és ilyen, vagy olyan eszközök alkalmazásával kiharcolták. A bicskák bizonyára ott is kinyíltak, később azonban be is csukódtak. A felvidéki magyar politikának égető szüksége van széles alapokon nyugvó megmaradási és asszimiláció-ellenes stratégiára. A gyávaságot és a megalkuvást bátor cselekedetekkel, az önmagunkért történő büszke kiállással tudtára kell adni a többségi népnek, hogy mi is itt vagyunk és csupán a jussunkat az azonos jogokat, a közös területi autonómiát, az önkormányzást akarjuk. Akarjuk? Néha már az az érzésem, hogy nem is a szlovákság nem akarja megadni az azonos jogokat, - mert azok kiharcolhatóak - hanem a mi népünk politikusai a gyávák, megalkuvóak és nem merik azt kérni. Hol is van a felvidéki magyar inteligencia nézeteivel, irka-firkáival, féligazságaival, bátortalanságukkal? Csöndbe vannak, jaj-jaj condra egy viselkedés. Mi van uraim, kihalt a magyar virtus, igazságszeret, zsebre ketyeg a számláló. Mára csak a kondér aljára vagyunk képesek egymást lehúzni és ott megvitatni a semmittevést, a csakazértis és a dac helyett. Igen az önök árulásának köszönhetően, talán tényleg nem is akarjuk, vagyis, önök nem akarják a jót, a jobbat, a Felvidéki Magyar Népnek a jussát a megmaradásra. Az önkormányzást, a közös területi autonómiát. Igenis a nép akarja a megmaradást a saját ezeréves szülőföldjén. Hát tessék szépen felébredni és leszállni a trónról! A kényelmi eszközöket félretéve, életképtelenségünket elfelejtve, felelősségérzetünket megtalálva békés, de határozott módon harcoljanak az azonos jogokért, a közös területi autonómiáért. Tessék, szabad a pálya, lehet csinálni. C.A.

Vitaindító, Autonómia-modellek Dél-Fölvidéken a Dél-Fölvidéki Autonómia Tanács létrehozásához 2007.6.2 Autonómia-modellek Dél-Fölvidéken Először is le kell írnunk: mi az autonómia, mi várható tőle, s egy adott kisebbségi léthelyzetben annak mely típusa alkalmazható, a személyi és a területi elven szerveződő formája létezhet-e egymás mellett. Ez részint azért fontos, hogy a viták résztvevői így egyértelműen elkötelezhetik magukat valamely nekik tetsző álláspont mellett, valamint könnyebben tudnak a vitában állók közül egyesektől elhatárolódni, másokkal pedig közös platformra helyezkedni. A kérdést – az autonómia-koncepciók esetén – a következő módon kellene feltenni: az autonómia két elvének melyik ötvözete lenne a legmegfelelőbb a felvidéki (dél-fölvidéki) magyarság számára, tekintettel annak területi-demográfiai sajátosságaira és belső regionális tagozódására. Azt tekintettük kiindulópontnak, hogy az autonómia legitim formája a kisebbségi problémák megoldására, így azokkal a megállapításokkal nem tudunk egyetérteni, amelyek önmagukban szélsőségesnek titulálják az autonómia-törekvéseket. Esetünkben olyan autonómia-koncepciókról van szó, amelyek a Felvidéki Magyar Nép kisebbségi helyzetét rendeznék. A kisebbségekre vonatkozó autonómiák mellett többféle úton-módon lehet érvelni. Egyrészt a nemzeti kisebbség jogaira fektetve a hangsúlyt, másrészt pedig a demokráciára, esetleg összekötni a kétfajta érvelési módot. Az autonómia a kisebbség belső önrendelkezését jelenti, „a legmagasabb jogi státust, amelyet egy kisebbség egy államban elérhet” Az autonómia intézménye olyan államon belüli berendezkedés, melynek a hatalom szinte minden eleme átadható. A hatalom leadása többféleképpen, egymástól eltérő úton valósulhat meg: a/ etnikai alapon területi autonómia, ha a kisebbségi nép egy területen többséget alkot, b/ polgári elv szerint, kettő vagy több népcsoporthoz tartozó, az államon belül, egy területen élő polgárok közös területi autonómiája, azonos jogokkal, c/ a személyi autonómia révén, ha a kisebbség szétszórtan él az állam területén. Európai autonómiák Napjainkig Európában számos országban létrejöttek – az állami akarat függvényében – területi elven működő autonómiák, ezek közé sorolhatjuk az autonómiák államává átalakult Spanyolországot, a németek autonómiáját Belgiumban, az Egyesült Királyságbeli hatalomlebontás eredményeit, vagy például a Feröer-szigetek, illetőleg Grönland autonómiáját Dánián belül, Dél-Tirol autonómiája és folytathatnánk tovább a sort. Ezzel párhuzamosan a föderatív modell és az autonómiák államának előtérbe kerülését is említik. Azt is célszerű leszögezni, bár Nyugaton a modern alkotmányfejlődés a decentralizáció irányában mutat, ebből még teljes bizonyossággal nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy Keleten is lejátszódik majd ez a folyamat, s ennek eredményeképpen a hatalom egy része alsóbb szintekre kerül. Az autonómia a felvidéki magyar közéletben 1989-94 között központi helyet foglalt el, 1998-tól a MKP feladta az autonómia téma megvitatási lehetőségét, hogy bekerülhessen a szlovák kormányba. Manapság a Commora Aula tevékenységének is köszönhetően, újból előtérbe kerülhet (került) egy lehetséges autonómia-modell kidolgozása. A Felvidéki Magyar Népnek nem kell egységesnek lennie, viszont létérdeke, hogy az egész kisebbséget érintő kérdésekben – a belső ellentéteket félretéve – közösen lépjen fel. A jelenlegi folyamat nem csupán az autonómiáról szól, az más kérdéseket is felszínre hozott: nevezetesen a belső demokrácia és a legitimitás kérdését. Ennek súlyát feltehetőleg minden szlovákiai magyar politikus érzi, viszont az elmulasztott pluralizálás mára igencsak kedvezőtlen feltéteket teremtett a kérdések higgadt átgondolásához. A nyugati példák bizonyítják, a nép közös akarata, a Felvidéki Magyar Nép belső konszenzusa szükséges a sikerhez. Ma nyugodt szívvel leírhatjuk, jelenleg: a szlovákiai magyar politikai elit mélyen megosztott, és alig van esély arra, hogy a jelenlegi keretek között közös nevezőre jusson. Az egyik központi dilemma, hogy a jelenlegi szembenálló csoportok meg tudnak-e egyezni egy olyan politikai struktúra elfogadásában, amely új alapokra helyezi a bel-magyar politikát. Több út is lehetséges: az MKP újraszerveződése, belső választások keretein belül, vagy egy új felvidéki párt létrehozása, amely felvállalja a dél-fölvidéki autonómia-törekvéseket. Az autonómia-törekvések beteljesüléséhez két út vezet: egyfelől a többség támogatásának megnyerése a kisebbség céljainak támogatására, másfelől pedig az erőszak. Mi előtérbe helyezzük a többségi nép támogatásának a megnyerését. Térségünkben a kérdés nem csupán a demokrácia konszolidációjának lassúsága miatt bonyolultabb, hanem azért is, mert a legtöbb posztkommunista államban a demokratizálódási folyamat egy nemzetépítési folyamattal társult. Ilyen szempontból – az egyébként jogos – autonómia-törekvések az árral szemben kívánnak haladni. Ezért egy olyan autonómia-tervezetre van szükség, ami nem irányul a többségi nép ellen és számára is elfogadható, valamint garanciát nyújt részére, hogy a FMN autonómia-törekvései Szlovákia területi integritásának és szuverenitásának a sérthetetlensége mellett zajlik. A sikeres nyugati autonómiák mind egyfajta megegyezésen/kompromisszumon alapulnak a nemzeti kisebbség és az állam között. Kérdés, hogy Szlovákiában ehhez hogyan lehet eljutni. A dilemma tehát az, hogy miként lehet a többségi népet érzékennyé tenni az autonómia kérdése iránt, ami a Felvidéki Magyar Nép sikeres autonómia-törekvéseinek egyik feltétele lehet. A Dél-Fölvidéki Autonómia Tanács létrehozásának a fő célja az, hogy vitát indítson elsősorban a felvidéki magyarság között, majd a többségi szlováksággal annak képviselőivel az autonómia valós értelmének a tisztázásához, az autonómia szó rehabilitálásának az eléréséhez. Később pedig egy olyan autonómia-tervezet kidolgozásához adjon javaslatot, ami a többségi szlovákság részére is elfogadhatóvá válik. Commora Aula